Napok

Két hét elteltével úgy gondoltuk, már kellően megszokott nálunk Bobó, ideje megírni a menhelynek, hogy érzi magát a fiúcska. Így aztán Branco-Bobó nevében írtam nekik:

"Szia Kata!

Már két hete vagyok ideiglenes befogadónál, úgy gondoltam beszámolok a napjaimról. Pontosabban a napjainkról, mert te is tudod, hogy egy másik Noés boxer, Búza mellett élek, akit nyáron fogadott örökbe a gazdink.

 Sajnos az első napokban Búza nem nagyon örült nekem. Hiába kaptam saját ágyat, Búza egyikből a másikba ugrott, ez az enyém, meg ez is az enyém, meg minden az enyém, nehogy bele tudjak feküdni valamelyikbe. Az etetés se ment simán, meg akarta enni az én adagomat is. Anya szerin ha ember lennék, azt mondanák rám, egy gentleman vagyok, mert angyali türelemmel vártam, döntse el a kis házisárkány, melyik ágyban akar feküdni. Anya már nem volt ilyen türelmes, felvette a falkavezéri szerepet és rendet rakott. Azóta egy etető állványról eszünk, mindenki tudja, melyik oldalra kerül az ő tálkája, szépen ülve megvárjuk mindketten a vezényszót, hogy mikor kezdhetünk enni. A simogatásnál még van egy kis harc, Búza szeret félre lökni engem, de anya a két oldalára kényszerít minket, így mindkét keze alá jut egy boxer.

Szobatisztaságból jelesre vizsgáztam. Még a legelső nap se csináltam rosszat. Igaz, eleinte Búzának szóltam éjjel, ha ki akartam menni, akkor ő bement a hálószobába szólni anyának, de amikor felkelt hogy kiengedjen minket, Búza visszafeküdt az ágyába, jelezve hogy nem miatta kellett kibújni a meleg ágyból. Viszont én még nem vagyok ám olyan öreg, hogy két ilyen alkalom után ne tanuljam meg, az utóbbi időben már háromszor is teljesen egyedül mentem be szólni, ha ki kellett mennem. Van egy kutyakert, ahol azt csinálunk, amit akarunk, futhatunk, áshatunk, na és ennek az egyik sarkában van a lány wc. Érkezésemkor kinéztem magamnak a másik sarkot, azóta is oda járok, ez lett a fiú wc. Ja és már azt is megszoktam, hogy minden bejövetelkor lábmosás van, mert ez a kutyakert igencsak sáros. Szorgalmasan adogatom a lábaimat, Búza is emeli sorban a lábait, eltanultam tőle.

Ideérkezésem után már másnap elsétáltunk az állatorvoshoz. Részben mert egy nappal előtte voltam ivartalanítva, nézzék meg a sebemet, meg a füleimet, szívemet, bőrömet. Másrészt, mert anya tudni akarta, hogyan közlekedem az utcán. Eleinte éreztem, hogy egy kicsit fél, mert izmos, erős nagy fiú kutya vagyok, ő meg egy hetvenes idős asszony, de aztán megnyugodott, amikor lógó pórázzal sétáltam mellette. A kertekből rám acsarkodó kutyák felé csak egy megvető pillantást vetettem és újra felvettem a nyomozókutya pózt, orromat a föld felett tartva memorizáltam az utat. Néha megálltam egy-egy útjelzőt lerakni, biztos ami biztos, hátha nem talál haza anya, akkor segítsek neki megtalálni a helyes utat. Még a vadászó macska se izgatott, az otthoni madarak is 1-2 méterre tőlem esznek az etetőben, békén hagyom őket is. Az állatorvosnál is nyugodt maradtam, még akkor is, amikor egy hisztiző, vinnyogó kutya próbálta meg elvonszolni onnan a gazdáját teljes erőbedobással, csak félre döntött fejjel csodálkoztam, hogy egyes gazdik mit megengednek a kutyájuknak.

Búza akkor kezdett barátságosabban viselkedni velem, amikor engedtem az unszolásának és elkezdtem vele játszani. Már csak azért is engedtem neki, mert addig ugatott a fülembe, míg kötélnek nem álltam. Féltem, hogy megsüketülök.  Eleinte csak a teraszon birkóztunk, ott van egy szőnyeg, amit kineveztünk birkózó szőnyegnek, de ahogy hűlt az idő, egyre kevesebb ideig maradtunk kint ügyintézés címén, akkor már bent is elkezdtük gyűrni egymást. Talán még fogytam is egy kicsit, bár naponta kétszer kapunk enni, ennyi mozgásban talán soha nem volt részem, mint a fiatal két éves leányzó mellett. Nagyon szeretem a labdát, amiből kekszek potyognak ki, ha gurítom, máskor meg egy csomó két végét húzzuk Búzával.

Az evéssel sincs gond velem, szépen kinyalom a tányéromat – mostmár. Eleinte gondosan lenyaltam az alma kockákról a kaját, az almát benne hagytam, Búza legnagyobb örömére, mert én még ilyen kutyát nem láttam, minden gyümölcsöt szeret, nem csak az almát, de megeszi a banánt, narancsot, kiwit, ananászt, barackot, körtét, mindent. Én is végig szagoltam mindent, amit elém toltak, de egyiket se kértem. Aztán reszelve kaptam az almát a kajámba, rájöttem hogy az bizony nagyon finom, azóta elkunyerálom anyától az övét is, már reszelni se kell. Meg tudod mire jöttem rá? Szeretem a meggyet.

Egyszóval Kata, azt hiszem mindent megtettem annak érdekében, hogy jó véleménnyel legyenek rólam. Amikor reggel anya kijön a hálószobából, a papagáj elkiabálja magát, hogy jórrrreggelt, addigra én is ott állok előtte, hálás szemekkel nézek rá és vadul csóválom a kis farok csonkomat, ami szintén azt jelenti, jó reggelt, de örülök hogy felkeltél. Anya meg is érti, mert egy simogatással kezdődik a napom.

Hallottam egyszer, amikor anya meg a fia beszélgettek. Azt mondták, nagyon jó kutya vagyok, megérdemelnék egy jó végleges otthont. El tudnának képzelni nekem egy idősebb embert, aki már nem jár el kirándulni, de szívesen eltotyogna velem egy pár utcányit, csak hogy ő is levegőzzön, hogy meglegyen a napi mozgása. Hát igen. Aztán meg beülnénk a tv elé, miközben a gazdi a fejemet simogatná, én a térdére hajtanám a fejem. Nekem is jó, ha kapok pár jó szót, az idős embernek is jó, ha van kihez szólnia. Engem már nem kell tanítani, mindent tudok az ember-kutya együttélésről, egészséges is vagyok, talán nem vagyok már fiatal, de még kutya vagyok, az ember leghűségesebb barátja. Milyen kár, hogy anya már nem mer két kutyát örökbe fogadni, pedig 10 éve még három nagy kutyával is megbirkózott.

Kellemes karácsonyt kívánok nektek és menhelyi társaimnak

Branco"

Mellékeltem képeket is, de ezeket már itt is megmutattam. Kivéve azokat, amelyeken már bent a lakásban is gyűrik egymást, meg ahol főpróbát tartottunk a régi kutyaruhákból, mert bizony jön a hideg, amikor az egész nap lakásban élő rövid szőrű kutyákat nem célszerű kivinni ruha nélkül a hidegbe, 20-25 fok hőmérséklet különbségnek kitenni.

Ezekről majd legközelebb írok...

2017. December 7.

Remekül telt az első éjszaka. Este 11 körül még kimentünk, utána volt egy kis vita, ki hol aludjon, mert Búza Baba mindig abba az ágyba akart feküdni, ahova Branco Bobo készült  (elkereszteltem Bobónak, valahogy nem áll rá a szám a Brancora, de mindegy is, mert egyikre se nagyon hallgat). Nekem kellett szétcsapni közöttük, rendre utasítani Babát, mert Bobó békésen csak állt és várta, hogy döntsön végre a kis hisztis.

Éjjel fél 3-kor bejött szólni Baba, de hogy melyiküknek kellett kimenni nem tudom, mert mindketten kizúdultak az ajtón, viszont Baba jött vissza hamarabb. Nem mentem ki velük pizsamában, így nem tudom ki mit intézett, de ha tartják a tegnapiakat, akkor a kutyakert másik sarkába intézett Bobó, vagyis külön lány és külön fiú wécénk van, ma is tudom ellenőrizni az eredményt.

Reggel fél 7-kor ébredtem, első gondolatom volt hogy jaj mit csináltak éjjel, amire nem ébredtem fel, de mindketten békésen feküdtek az ágyukban, Bobó felnézett és heves farokcsonk rázással üdvözölt. Kinyitottam nekik az ajtót, ki is mentek, de fordultak egyet a teraszon és visszajöttek azonnal, jelezve hogy nem kell intézni semmit, viszont nagyon hideg van kint, inkább még lustiznánk egy kicsit.

Azért még követtek a fürdőszobába, pláne mert útközben simi is volt, de kitessékeltem őket, mert bár elég nagy a fürdőszobám, három személy már sok bele, nehezen ment volna a tisztálkodás ilyen sürgés-forgásban. Mire kijöttem ágyat cseréltek és mindenki békésen aludt - persze a másik ágyában.

Reggeli előtt volt egy kis testmozgás. Baba játéka hívta Bobót, nem valami nagy sikerrel.

Reggeli után vágytak egy kis csendes pihenőre, ott tolongtak az ajtónál,engedj be!!!.

Kivételesen sikerült mindenkit a saját ágyába terelni, de Baba előkotort egy labdát. Már azt hitem, Baba is érdeklődni fog a játék után, mert felkapta a fejét, hogy mit eszel?

Jaaa, csak egy labda? Az uncsi - gondolta és lefeküdt.

Kényelmesen elhelyezkedett, bár mintha egy kicsit kicsi lenne ez az ágy. Vagy csak keresztben fekszik benne?

Végül mindketten szépen elcsendesedtek.

Azt már látom, hogy Baba dominanciáját le kell törnöm kicsit. Ha mindkettőt simogatnám egyszerre, akkor Baba rááll Bobó hátára, még szerencse hogy ilyen masszív lábakon áll az öregúr.

Egyébként egy imádni való nagy mackó, kicsit szokatlan nekem a karcsú lányok után, de eddig nem volt vele semmi baj. Annál inkább a lányommal, de majd rendet teszünk.

Egyébként igaza van Bobónak, ha azt gondolja, hogy egy házsártos csaj mellé került. Eddig nem is tudtam Babáról, hogy egy házisárkányt melengettem a keblemen. Folyton kettőnk közé furakszik, ha meg akarom simogatni szegény kis öreget, pedig úgy jön és várja a kedvességet, közben veszettül rázza a kis farokcsonkját. Most bevezettem azt, hogy csak akkor kap Baba simogatást, ha nem furakszik be közénk, hanem leül egyik oldalamon, a másikon DJ Bobó ül, így egyszerre tudom mindkettőt simogatni a két kezemmel két oldalon.

A helyedre szó most valahogy nem igazán azt jelenti, amit szeretnék. Baba rohangál egyik ágyból a másikba, mint aki azt mondja, ez is az enyém, meg ez is az enyém, meg ez is, meg minden az enyém. Persze közben az öregúr nagy udvariasan vár, döntse el végre a hisztis kisasszony, hogy mit akar. Végül én döntök (ugyebár mint falkavezér), beparancsolom Babát a saját ágyába, megfogom a nyakörvét, mert különben máris mászik át a másik ágyba. és kiadom a marad parancsot, miközben Bobónak csak a kezemmel kell inteni, már megy is az ágyába. Persze nem tart sokáig a nyugalom, mert ha kimegyek a látóterükből, ami azért elég gyakran megesik velem, hogy járkálok a lakásban, ilyenkor mindenki megindul utánam, egész sleppet húzok magam után mindenfelé.

Délután aztán elmentünk egy kis sétára Bobóval, na nem messze, csak az állatorvoshoz. Egyrészt hogy nézzék meg a sebét, mert valami kis tócsa szerű maradt utána kövön, meg úgy általában az állapotát, füleit, mert tapasztaltam már, hogy lakókat hoznak haza. Most éppen bolhákat talált a doktornő a bundájában. Délelőtt kórusban vakarózott már mindkettő, úgy hogy kaptam rá cseppeket, mindkettőre, biztonság kedvéért féreghajtót is, kinyomták a bűzmirigyét, elég rendesen tele volt. Kérdeztem a két hátsó lábán azokat a keményedéseket, hogy valami seb varasodása? Nem, felfekvés, kemény helyen fektethették. A sebe szépen gyógyul, azt mondta, de még előfordulhat, hogy némi nedvesség távozik, ne ijedjek meg.

 A séta alatt az első sarok megtétele elég nehéz volt, már azon gondolkoztam, visszafordulok vele, mert húzott, rángatott, aztán én rántottam rajta. Végül talált egy alkalmas helyet, ahol megszabadult a reggeli végtermékétől, attól kezdve lógó pórázzal ügetett mellettem. A kerítések mögül acsarkodó kutyák felé egy megvető pillantást intézett, majd visszavette a nyomozókutya pózt, az orrát az út felett húzva menetelt tovább. Néha azért megálltunk egy-egy útjelzőt letenni, hogy biztosan hazataláljunk. Visszafelé az egyik sarkon volt is egy hatalmas választócsa...

December 8.

Most nyugodt éjszakám volt, mindketten aludtak, nem keltettek fel, de amikor én reggel 1/2 7-kor felkeltem, hogy behozzam az előző napi lemaradásomat, amikor is egész nap csak kutyáztam, Bobó már jött is elém, persze szorosan a nyomában Babával, nehogy csak Bobó kapjon reggeli simogatást.

Már reggel is, meg este is együtt ettek, az etető állvány két karikájába tett tálakból, egyszerre -ÉS? nagyon kulturáltan... meg is lepődtem. (Persze azért ott álltam, ugrásra és beavatkozásra készen, de nem volt rá szükség.)

Reggeli után még el is mosogattak, persze nagyon udvariasan egymást tányérját tették rendbe, nehogy véletlenül ott maradjon akár egyetlen molekula is a reggeliből.

 Azért Baba részéről még mindig nagy a féltékenység, ha simogatás van kilátásban, meg legszívesebben egyszerre aludna mindkét ágyban, hogy Bobónak ne jusson hely, de azért végül megegyeznek, mert reggel mindkettőt az ágyakban látom aludni. Azt hiszem ez a megegyezés Bobó türelmének és végtelen udvariasságának köszönhető, nem a házisárkánynak.

December 9.

Megint Bobó jött elsőként üdvözölni reggel, amikor felkeltem. Persze szorosan a nyomában Baba is megjelent, mert az irigysége mindennél erősebb. Ha nem fogom elég keményen a kisasszonyt, simán elmarja innen Bobót. Azért megkapja a megszokott szeretgetést, de ha félrelöki Bobót, őt is félre lököm. Ha a két oldalamra sikerül varázsolni őket és egyszerre simogatni, akkor majd megszokja, hogy nem kell féltékenykedni, ő is megkapja ami jár. Nasit feltűnően mindig akkor adok, amikor mindkettő ott van, mindkettőnek egyszerre adom.

A kajás tálat is egyszerre le tudom tenni eléjük, de a régi jól megszokott módszer, hogy leül és várja az engedélyt, ez most még nem megy. Persze nem fogom hagyni, de most még örülök, hogy legalább a közös kajálás már gond nélküli. Ez is egy lépés az irigység leküzdéséhez.

Ma már Bobó is benne volt egy kicsit a játékban, átbújt Baba hasa alatt, úgy incselkedett vele, közben morgott, ijesztően. Sajnos elég sötét volt még reggel, a telefonnal nem lett volna jó a videó, a gépem meg a fiamnál volt. Remélem még sikerül ilyen videót készíteni, később is fognak játszani.

Napközben kint voltunk a kertben, Bobó odament a kerítéshez, amikor kint voltak a szomszédok, próbált barátkozni, valahogy úgy nézett ki a szitu, mintha odamenne bemutatkozni, hogy jó napot kívánok, én vagyok az új szomszéd. A szomszéd kutyával is incselkedett, egyik sem ugatott vagy morgott, szaladgáltak a kerítés két oldalán, nagy érdeklődéssel egymás iránt.

Este azt hittem megzabálom őket. Vacsora után Baba kiment ugatni a kapu felé, egyszer csak hallom Baba magas ujjujujuj hangja mellett egy időnként belezengő mély öblös hangot, amint az mondja uoh majd egy kis idő múlva megint uoh

Branco-Bobó máris őrzi a házat, szóval 3 nap után itthon érzi magát.

Végezetül pár mai fénykép. A doktornő azt mondta, azok a fekete kemény bőr részek a lábán felfekvés, kemény helyen fektették szegénykét. Vajon honnan tudja egy felfekvéses, kemény helyen tartott kutya, hogy a fejét kispárnára kell tennie?

Talán Baba mondta el neki?

Tegnap az átjáróban szedtem össze a kispárnát, azt nem láttam melyik vitte oda, de átcipelte az egész konyhán, hogy kényelmes legyen a fejének.

Persze ezeken a képeken is, Bobó a piros mintás párnás lányszobában alszik, Baba meg a kék mintás fiú szobában. Vagy mindketten ugyanabban az ágyban fekszenek, nem is tudom miért kellett kivinnem a konyhából székeket, hogy legyen elég hely két ágynak...

Éjjel bukóra nyitva kellett hagynom az ablakot, mert elgázosította a lakást, nem bírtam aludni olyan büdös volt. Nem értem, mert nem minden nap csinálta, nincs hasmenése, eszik jó étvággyal. Na majd rendeződik, remélem, talán a féreghajtó meg a kenőmájas volt a ludas, amiben beadtam.

Nemsokára új vendégem érkezik, a téli hónapokra Babának egy játszótárs...

Télen mindig gondban vannak a menhelyen. boxereket nem lehet egész télre kint hagyni a hidegben egy kennelben. Ezért ideiglenesen a télre befogadok egyet. Egy 8 éves kutya, akit leadott a gazdája, talán mert már öreg...

A barátaim kinevetnek, még hogy ideiglenesen. Ott fog ragadni nálad, meg fogod szokni, meg fogod szeretni, nem tudod majd visszaadni. Nem a megszokás, megszeretés a gond. Be kell látnom, hogy már öreg vagyok ahhoz, hogy két ekkora kutya igényeit kielégítsem, játékban, takarításban, sétáltatásban, na meg anyagiakban. Eleve kikötöttem, hogy csak tavaszig lesz nálam, erős leszek. Most is csak ideiglenes jelleggel, vagyis anyagilag nem engem terhel a dolog.

Ezt a kutyát novemberben adták le, Baba nem ismeri a menhelyről. Nem tudom, milyen helye volt régen, vagy mi volt az oka, hogy leadták és nem küzdöttek meg a korával, a képek alapján nem sovány, nem elhanyagolt, lehetnek családi okok is, nem csak szívtelenség. Majd kiderül a viselkedéséből, a félelmeiből, de szerencsére nem sokáig kellett a menhelyen élnie, jóformán csak a karantén meg az ivartalanítás ideje alatt volt ott.

Talán holnap már többet tudok mesélni nektek róla...

2017. december 06.

Ma hozott nekem a menhelyről a Zoli nevű Mikulás egy új kutyát...

Úgy fél 4 körül jöttek. Egy masszív, mondhatnám kissé elhízott (végre nem zörgő csontú) kutya, nagy maci feje van, ősz pofija, de igazi fiú, kemény izmokkal, nem egy elhanyagolt jószág. Nem is értem, mit keres a menhelyen. Az oltási könyvben 2010 május a születési dátum, tehát "csak" 7 éves múlt.

Az utcán végig jelölte a bokrokat, hogy minden szomszéd eb tudja meg, ő itt lakik. Bentre már nem is nagyon maradt jelölő anyag.

Baba persze lerohanta, csapkodott a farkával veszettül, azt se tudta, az ismerős Zolit üdvözölje aki hozta, vagy magát a kutyát. Szegény Branco végtelen türelemmel tűrte a rohamot, majd megismerkedett a kutyakerttel, tett is mindjárt egy kupacot a másik sarokba, nem ahova Baba jár. Úgy tűnik külön fiú és külön lány wc lesz, ami jó, mert legalább látom, ki mit intézett.

Branco ismerkedik a lakással

Fényképezni nem tudtam, mert azt figyeltem, nem lesz-e baj, de nem lett szerencsére. Bent a lakásban is csak a telefont kaptam fel, nem túl jók a képek, majd holnap, nyugodtabban, csinálok jobb képeket is.

Aztán végre a helyükre mentek, a szende kislány a függöny mögül les

Branco is nagyon hamar feltalálta magát, vagy csak nagyon fáradt és megviselt volt, hisz előző nap ivartalanították, de hamar elhevert, már az ágyat is kipróbálta.

Csakhogy Babának is az az ágy kellett, amit a fiúnak készítettem, így most mindketten abba ültek, a másik meg üres volt. Csak azt nem tudom, a szeretet vagy az irigység vitte Babát Branco mellé :-)

Végre mindenkit sikerült a saját ágyába terelnem. 

Gondoltam, ha ilyen szépen elhelyezkedtek, Branco (én csak Bobónak fogom hívni, ki tudja ezt megjegyezni hogy Branco) már horkolt is, diszkréten, de hangosabban, mint Baba szokott. Elvégre ő a férfi a falkában. Szóval gondoltam, bejövök a szobába a géphez, letöltöm a képeket.

Mire felfigyeltem, mindketten az ajtó előtt a kis lábtörlőn szorongtak, odahagyva a kényelmes puha párnákat az ágyukban.

Persze azért voltak gondok is. Baba nagy izgalmában Branco érkezésekor a konyha közepére csurizott. Megszidtam, kizavartam, a vendég láthatta, itt nem pisilünk, ha jót akarunk magunknak.

 Aztán a kaja, na ott kellett a fiam segítsége, megint csak Baba miatt, mert egyszerre akarta megenni a terasz két távoli pontjára rakott kajákat. Szegény fiú ma még nem evett, de tegnap se kapott kaját, az ivartalanítás, altatás miatt. Jó éhes volt, be is vágta az egész adagot, miután a fiam távol tudta tartani Babát.

 Tele hassal aztán majdnem nekiláttak kergetőzni, de ezt most én állítottam le, majd holnap evés előtt játszunk, labdázunk egyet.

 Branco az almát nem kérte, mintha nem is ismerné, csak szagolgatta és érdeklődve nézte, hogy Baba felfalja az ő részét is. Holnap reszelek a kajájába, szokja az ízét.

Meg kellene fürdetni, mert büdi, de a sebe miatt pár napig türelemmel kell viselni a szagot. Lemostam a lábát, holnap legalább áttörlöm, ma már nem akartam tovább zaklatni, nehéz napja - napjai voltak, hadd pihenjen. De miért félig a kövön??? amikor van rendes ágyuk is, mindkettőnek, de mindketten itt vannak a közelemben. 

Egyébként vacsora után a fiamat követte mindenhova, lehet hogy férfi volt a gazdája?

Azért az éjszakát már mindenki a saját ágyában töltötte. Reméltem, hogy én is egyedül fogok aludni az ágyamban, senki nem bújik be mellém, Baba biztosan nem, de  Brancoról még nem tudhatom...

Mindketten szépen elaludtak, és békésen, nyugodtan horkoltak, mintha otthon lennének...

2017.08.15.

Ha ma jön a fiam, néznünk kell valami vaslapot a régi emésztő gödör tetejére, mert Baba kitalált egy újabb játékot. A garázskapunál eldobom neki a nagyobb labdát, ami nem fér ki a kapu alatt, nyargal utána, a szájába veszi, majd kétszer körbenyargal az egész kerten, szájában a labdával és ugrik át az emésztő felett, ami csak deszkákkal van befedve, mert még dobálunk bele száraz leveleket, gyomláláskor kibányászott kavicsot, egyebet. Mindig süpped valamennyit, átlagban fél méter mély, de nem kell hogy Baba beleessen és eltörje gazella lábait, viszont nagyon jó, ha így kinyargalja magát, megvan a napi mozgása. Séta közben úgysem merem elengedni az utcán, hogy fusson, túl veszélyes lenne.

Szerencsére mindent megeszik. A barátaimtól kapott gyümölcskosár sütit, piskóta, aminek a tetején mindenféle gyümölcs volt aszpikkal leöntve, na ebből a citromkarikát nem ette meg, de a többit igen. Persze a piskótát is. Nem ismerte a banánt, mert az első falatot csak nyalogatta, görgette a nyelvével, de miután megette, jött a következőért. Tegnap ananászt kapott, azt sem ismerte, de az a jó benne, hogy mindent hajlandó megkóstolni. Utána azt is nyelte, de 2-3 darabnál többet nem merek adni neki egyszerre.

2017.08.17.

Bizony aranyos kedves kutya. Reggel 7 órakor (+- 5 perc) jön ébreszteni, diszkréten, csak picit megkocogtatja a farka végével a radiátort, (hogy csak úgy zeng). Ma reggel háttal arra feküdtem, az orrával finoman megbökte a hajamat. Borzasztó riszálásba kezd, ha látja hogy felébredtem. Már megy is a fürdőszobához, majd lefekszik az ajtó előtt, mert tudja hogy bejövök ide a géphez a kávémmal. Reggeli előtt még kicsit kimegyünk labdázni, mert reggeli után tele hassal nem tesz jót egy darabig a hancúrozás, utána meg meleg lesz. Így indul a napunk, már reggel örülnek nekem. Kell ennél jobb indítás???

2017.08.19.

Babával egész nap mosolyszünet volt, mert amíg a vendégek érkezésével voltam elfoglalva, lelopta a vágódeszkáról a fél csirkemellet és szerintem egyben lenyelte, mert megrágni nem volt ideje az egy pillanat alatt, amíg félrenéztem. Alaposan megráztam a grabancát, mint az anyakutya a kölykök nevelésekor, utána rá se nézett jó darabig a falkavezér, elkerültem még a tekintetét is, de azért a ma reggeli ébresztéskor már megszeretgettem. Le kell szoktatni valahogy arról, hogy ellopjon bármit is.

Szerintem húst se fog többet ellopni, mert először csak kenyérhéjat lopott, azért letoltam, azóta ott lehet, nem nyúl fel érte. Az asztalról is lopott már, de azóta tudja, hogy onnan se veszünk el semmit. Most a mosogató melletti pultról lopott, szerintem úgy megmagyaráztam neki a grabanc rángatással, miszerint ez sem tetszik nekem, hogy ezután onnan se fog levenni semmit.

Eddig nekem nem volt ilyen gondom a kutyákkal, főleg akik pici koruktól nálam voltak. Rendszeresen kaptak enni, nem szorultak lopásra, meg aztán egymást is figyelték, tanították. Igaz, az első boxerem egyedüli kutya volt, de valahogy a természetes intelligenciája miatt tudta, hogy nem szabad semmit elvenni, ami nem az övé.. Brútusznak is kicsi korától megtanítottam, hogy mit nem szabad, jókat szórakoztam rajta, ahogy később Alexa grabancát rázta, amikor valami helytelent csinált, Alexát már szinte ő tanította mindenre.

Babánál az is baj, hogy nagyon hosszúak a lábai, mindenhova probléma nélkül fel tud nyúlni. Igaz, Brútusz is elég nagy volt, de sokat számít, hogy pár hetes korától velem volt.

Remélem, hogy nem éhségből lop, hiszen kap rendesen enni, különben nem hízna, ráadásul ilyen ütemben. Meg azt is remélem, hogy le tudom szoktatni róla, de addig még pár ilyen lopás meg fog történni, mert csak akkor tudok fegyelmezni, ha épp elkapom, amikor rosszat csinál. Kint hagyok szándékosan illatozó dolgokat és már akkor rászólok, amikor felfelé kezd szimatolni. Azért tegnap megint ellopta a szándékosan ott hagyott sajt darabot, amikor félre fordultam. Már ette, amikor visszanéztem, ezért feltettem a két mancsát a pult szélére és megint jól megráztam a grabancát, hogy nem! A következő csali kaja egész éjjel ott volt és még most is ott van a pult szélén. Remélem egy idő után összeköti a pultot a tiltással, de az illatok nagyon csábítják, elvégre kutya, akinek az elsődleges érzékszerve az orra.

2017.08.20.

Tegnap este Baba egyszer csak elkezdett ugatni a lakásban. Nem tudtam, mi baja, de amikor kimentem az udvarra, megértettem. A Sportkastélynál utcabál volt, néha erre hozta a szél a hangokat, azt ugatta. Ő már bent a lakásban is meghallotta.

 Aztán késő este meg elkezdtek tűzijátékozni. Egy darabig hallgatta, aztán megint ugatással fejezte ki nemtetszését. Nem remegett, nem volt becsapva a farka a popsija alá, tehát nem félt, szépen lefelé lógott a farka, csak a vége kunkorodott felfelé, ami alap fokú izgatottságot jelez. Lenyugtattam, eltereltem a figyelmét, akkor beült az ágyába és csak hallgatózott meg kifelé figyelt, abba az irányba, ahol egyik este fényeket is látott, mert akkor is volt tűzijáték valahol egyik házban. Éjjel, vagy inkább hajnalban meg dörgött villámlott, de ki se kelt az ágyából, hogy odajöjjön mellém, mert ott biztonságosabb. Úgy látszik, ő sem fél az ilyesmitől, csak az utóbbi két kutyám, Dominika meg Suzy féltek a vihartól. Brútusszal, Alexával, meg később Spagival, Mayával kint néztük a teraszon a szilveszteri tűzijátékokat, eszükbe se jutott elszaladni, elbújni. Sok kutya ilyenkor fut világgá.

 Baba a kekszes labdáját görgeti, de már üres, kiette belőle a kekszet, most ide tolta, hogy lássam, éheztetve vagyok, adjál reggelit.

Szépen alakul a formája, már nem szúr a csípőcsontja, nem pattog a kezem a bordáin simogatás közben, szép egyenletes a teste, de lassabban hízik most. Igaz, többet is fut, mozog, minden érdekli, felpattan minden neszre, figyel, őrzi a házat. Többet is ugat, mint az eddigi kutyák, de nem az a véget nem érő hisztérikus ugatás, mint némely kutyánál, párat vakkant, jelez hogy figyelj csak, van valami, de aztán ennyi.

A füle, a köhögése is rendben van, egészében véve egészségesnek tűnik. Remélem legközelebb az oltása miatt kell csak orvoshoz vinnem, itthon kapja a vitaminokat reszelt alma és reszelt nyers répa formájában a kajába keverve és minden más gyümölcsből is kap, amit én eszem, szerencsére mindent meg is eszik (citrom kivételével, hehe)

2017.08.27.

Tegnap mire észre vettem, megrágta a kerti piros gumipapucsomat. Kérdeztem tőle, nincs elég játékod, amit rágcsálhatsz??? A fiam persze a védelmébe vette, hogy azokon nem érzi a szagomat... 

Baba újabban cumizik... a megrágott papucsomnak megkapta a pántját, az egész papucsot nem, mert azért még a kertben használható, csak a pántot szakította ki belőle, meg nem is akarom cipő rágáshoz szoktatni. Boldogan birtokba vette, eldőlt és cumizásba kezdett, majd elaludt. Azért elvettem tőle, csak felügyelet alatt cumizhat, mert képes lenyelni.

Most pár napja nem adtam egyáltalán konzervet Babának, csak a házikosztot, nem is keltett fel éjjel, hogy sürgős kimenetele van, amit nem lehet visszatartani. Bár 5-kor odajött hozzám, felkeltem hogy kiengedem, de mire kibotorkáltam nagy álmosan, már épp helyezkedett vissza az ágyában. Úgy látszik csak bejött megnézni, minden rendben van-e. Amikor a fejfájással feküdtem szombaton, akkor is az ágyam mellett őrzött a kis aggódó ápolóm.

Baba imád játszani -végre egy játékos kutya-, megtaláltam a régi kutyafrízbit, ez lett a kedvence, ugrik érte, fut utána, majd rázza, míg visszaér vele hozzám, hogy csak úgy kong a két oldalának csapódva. Ezzel még húzócska játékot is lehet játszani, amikor elfárad futni utána, kicsit így szórakozunk

Csak az első időben volt, hogy nem játszott, meg is ijedtem akkor, hogy egy fiatal egészséges kutya hogy-hogy nem játszik? Azóta már mindent játéknak néz, lesi hogy azért mentem ki, mert vele akarok labdázni, vagy csak kísérgethet mindenhova a kertben. Játék a labda, a frízbi, a kötélcsomó, a bot,  az ujjaim, még egyszer a kerti papucsomat is annak nézte, szerencsére azóta nem bántotta. Igazi boxer, akinek azt mondják, sose nő be a feje lágya. (Ezt sajnos cáfolnom kell, a beteg boxereim bizony nem ilyenek voltak)

2017.08.29. Gyál

Egy régi barátunk hétvégi telkén Gyálon bográcsoztunk. Legalább 4-5-ször hosszabb a telek, mint az én kertem, Baba egész nap nyargalt rajta le-fel, dolgozott, házat őrzött vagy épp a házigazdánkkal fogócskázott, ugatott annyit, hogy most egy hónapra elég volt, mindenkit játszani hívott, nagyon élvezte a dolgot.

Amikor hazaértünk, megette a vacsoráját, kicsit áttörülgettem és megnéztem kullancsilag, aztán lefeküdt és elaludt. Annyira kidőlt, hogy járkálhattunk, ehettünk, kimehettünk, fel se nézett. Reggel én is elaludtam, nem jött ébreszteni, sőt amikor próbáltam felkelteni, még akkor is kómás volt.

Igen jó természetű kutya, van benne megfelelni akarás, ezért ha rosszat csinál és leszidom, megjegyzi, hogy azt nem lehet. Utóbbi időben (hogy el ne kiabáljam) nem lopott kaját sem, csak a papucsomat rágta meg. A kertje olyan, hogy már belevéste Magyarország hegy- és vízrajzát, de az az ő része, ott áshat. Ha máshol próbálkozik, rászólok, már Gyálon is próbálkozott kertészkedni, de rászóltam, bár a házigazda azt mondta nem érdekes, na de mégis, nem azért ültetett virágokat, hogy ő kigyomlálja.

 Gyálra a fiam vitt és hozott minket kocsival, igaz volt csomagunk is elég sok, de én szeretném megpróbálni legközelebb, hogy busszal menjünk. Jó lenne kirándulni vele, akár kutyaiskolába menni, nem akarok mindig a fiamra hagyatkozni, de ő nem engedi, fél hogy leránt a buszról. Azt se hitte el, hogy szépen jön mellettem út közben, egyik sétánál azt mondta, megles minket, de rá kellett jönnie, hogy igenis szót fogad, szépen jön, nem ránt el. Egészében véve egy tünemény ez a kutya. (Gondolom most mosolyogtok, mert mindegyikre ezt mondtam, de tényleg, nálam minden kutya egy tünemény, arról nem tehetnek hogy betegek lettek.)

Nagyon jó volt Gyálon, Baba is csodásan érezte magát, nem csodálom, hogy elfáradt, egész nap szaladgált, őrizte a házat. Amikor épp nem nyargalt az udvaron, akkor a házigazda mellett élvezte, hogy beszélgetés közben őt vakargatja, de a szeme akkor is azt leste, van-e valami házőrzői munka.

2017.09.13.

 Baba egy tünemény kisördög, de nem lehet rá haragudni. A napokban kerteztünk a fiammal, levágtunk egy csomó elburjánzott ágat. Amíg mi aprítottuk a zöldeket, ő ellopott egy-egy ágat és boldogan elvonult vele rágcsálni. Délután a garázsban rendezgettünk, készítettük a helyet a telelő növényeknek. Baba meg a szomszéd kutyával incselkedett, kergetőztek a kerítés két oldalán. Aztán meg nyargalt körbe-körbe az udvaron, szájában a labdájával, mert nyitva voltak a kis kapuk, a teljes kert a rendelkezésére állt. Szóval ő legalább annyira kifáradt, mint mi. Vacsora után le is feküdt, másnap reggel is jó sokáig aludt. 

Hoztam Babáról pár képet. Szegényke nagyon rosszul érezheti magát nálam...

 Újabban a sétáinkat úgy intézzük, hogy visszafelé a tér mellett menjünk el, leülünk egy padra, onnan figyeli az embereket, járműveket, neki ez is egy élmény. Nem tudom, vitték-e sétálni, vagy ha igen, akkor milyen helyekre, de úgy látom fél az autók forgalmától, csak a csendes utcákban érzi magát biztonságban, a főúton nem. Ez a tér a főúton van, elég nagy fogalommal. szokhatja a zaját, biztonságos távolságból.

Nagyon hamar le tudják venni az embert a lábáról, igen csak vigyázni kell, hogy ne nőjenek a fejünkre. Szerencsére Baba még hallgat rám, de a fiamat már nem mindig veszi komolyan, ha egyszer ő játszani akar, akkor megáll előtte és addig vakkantgat, amíg nem fog a fiam valami játékot és nem játszik vele.

 Baba tegnap is kitűnőre vizsgázott, illatozó kaját ettünk, de ő békésen feküdt az ágyában. Igaz mindenki hagyott neki egy falatot, amit meg is kapott, miután befejeztük az ebédet. Így van szoktatva, ez nem kínzás neki, csupán szoktatás kérdése. Tudja, hogy a végén úgyis kap valamit, miért kellene fárasztania magát koldulással.

Ma reggelt esik, sötét van és hideg van. Baba 7-kor bejött ébreszteni, ébren voltam, csak nem volt kedvem kibújni a meleg ágyból. Az ő kedvéért felkeltem, hátha ki kell mennie, de amikor kinyitottam az ajtót és meghallotta hogy esik, szépen visszafeküdt az ágyába. Csak nem megy ki az esőbe???

Baba nagy kópé, az már igaz, de még eléggé kölyök. Most feszegeti a határokat, az ezzel jár. Ilyenkor lehet megmondani neki, ezt szabad, ezt meg nem.

Van egy saját kertje, az egyik sarkába kakil-pisil, a többi részén kertészkedik, ás, már Magyarország hegy és vízrajzát beleásta, vannak barlangok, kilógó gyökerekkel, árkok és dombocskák. Ezt szabad, de ha az én kertrészembe jön, ott csak labdázni, hemperegni szabad, ásni nem. Be is tartja. Tegnap azt tanultuk, hogy a teraszomon se lehet kertészkedni, és kirázni a csarabot a cserepéből. Volt nagy lapítás utána, de remélem a többi virág megússza.

Pórázon már szépen közlekedik, de nincs szokva a város zajához, nem tudom hol élt, vagy vitték-e sétálni, de fél az elsuhanó járművektől. A vihartól nem fél, a tűzijátékot vadul megugatja. Ja és fél a hosszú botszerű tárgyaktól.

Az ajtón már udvariasan előre enged, sétánál is, meg akkor is, ha a kajás tálja van a kezemben. Kaja előtt leül és feszülten várja a vezényszót hogy ehet. Szó nélkül a helyére megy, ha oda küldöm, az ül, fekszik is megy, de csak ha van értelme, felváltva csak parancsolgatásból nem csinálja. A helyben maradás is megy már, persze eleinte két lépést nem tudtam eltávolodni, már jött utánam. Most már a hívásra indul, szépen megkerül és leül mellettem.

A labdát, frízbit visszahozza ugyan, de csak többszöri ereszd parancsra engedi el, itt még van mit tanulni. Mint ahogy a lopáson is van mit tanulni, mert a hosszú lábaival elér mindent a kredencen, ami csiklandozza az orrát. Ha eszünk, már nem kunyerál, megszokta hogy úgyse kap, míg nem végeztünk.

Tanulunk köszönni, de valamiért a kézjelekre jobban reagál, mint a szavakra. Köszönésnél is, meg az etetésnél is kézjelet vár, hiába mondom a vezényszót.

Hirtelen ennyi jut eszembe, amit 2 hónap alatt megtanultunk. 

Ez a kép még akkor készült, amikor ideiglenesen volt csak nálam, hehe

2017.09.30.

Így néz ki egy véglegesített státuszú, örökbefogadott kutya:

A menhelyen voltunk, látogatóban, meg végleges örökbefogadási szerződést kötni. Nagyon elfáradt, szaladgált, új élmények, sok más kutya, az utazás... Jó nagyokat futott, ő barátságos más kutyákkal, szabadon engedtem, hogy tudjon barátkozni, játszani, elmesélni az élményeit.

 Hazafelé kapott egy új nyakörvet, együtt vettük meg a fresben, ő is bejött velem válogatni, (mondjuk inkább felpróbálni a méretet) bár őt inkább a labdák meg az illatozó nasik érdekelték, de becsületére legyen mondva, semmihez nem nyúlt hozzá.

Nálunk az a legújabb, hogy megáll a fiammal szembe és ugat. Igaz, ő is szokott ugatni neki, meg a vastag gumipapucsával piszkálja a lábát, amit Baba játékra hívásnak vesz (mert hogy az is), így aztán ha játszani van kedve, akkor megáll a fiammal szemben és ugatva hívja. Megteszi ezt bent a lakásban is, rezegnek az ablakok, és a fiam csak nevet, amit a kutya is ért, tudja hogy tetszik ez a beszélgető mód, nem haragszik érte, ha rá is szól. Szóval nem veszi őt komolyan.

Arra tanítottam a fiam, ha nem akar játszani vele, akkor ne vegyen tudomást róla, fordítson hátat neki. Persze ilyenkor is megpróbál szembe fordulni vele, megy utána, ha elfordul. Ilyenkor egyszerűen nem tudjuk megállni nevetés nélkül az igyekezetét, így nem is veszi komolyan a dolgot, de ha kibírjuk nevetés nélkül, akkor ő is komolyan veszi és abbahagyja az ugatást, ha elfordultunk. Vagyis ha olyat tesz a kutya, vagy épp nem hallgat arra, amit mondunk neki, akkor meg kell sértődnünk és hátat fordítani neki. Ezt általában nem jól viselik, ők is értik a megsértődtem pózt, mert alkalmazzák is.

Nincs kedvenc étele, mindent megeszik, amit elé teszek, ez nagyon jó. A fiam szerint "úgy néz", amikor készíti magának a kaját, hogy abból is szokott adni neki. Az utolsó, amit ellopott az asztalról, az a sült tök volt, tányérral együtt lerántotta a földre, mire hazaértünk.

2017.10.07.

Most vett a fiam egy kamerát, amit majd beállítunk és ha elmegyek otthonról, a telefonon keresztül megnézhetem, mit csinál, még rá is tudok kiabálni.

Jóval többet eszik, mint az eddigi, szinte csak fekvő beteg kutyusaim, mert ő rohan, mozog, játszik, néha csak úgy körbe nyargalja párszor a kertet, szájában a labdával, de nincs elhízva, pont ezért, mert ledolgozza a kaját.

Ez egy tegnapi kép, nem ilyen foltos, csak így süt rá a késő délutáni nap. Szerintem pont jó súlyban van.

2017.10.16.

Ma megyünk orvoshoz, mert a múltkor csak a kombinált oltást kapta meg, most esedékes a másik is. Egy kis tünemény ez a lány, a fiamnak is annyira belopta magát a szívébe, hogy naponta többször bújik ki a barlangjából csak azért, hogy játsszon vele. Tudja ezt Baba is, ha meglátja őt, már hasal is le a lába elé a mellső mancsaival, dugja a fejét a papucsa alá, hogy dögönyözze vele. Máskor meg hozza a labdáját, hogy menjünk játszani.

Van egy kis villogó, sípoló labdája, ami pont befér a szájába és a legkisebb mozdulatra is csipog egyet vagy villan egyet. Na ez a legféltettebb kincs, olyan óvatosan fogja, mintha a kölyke lenne, cipeli magával mindenhova, keresi a helyet hova dughatná el, aztán lefekszik az ágyába, de a szájából nem teszi ki a labdát, őrzi rendületlenül. Még pisilni is úgy megy ki, hogy a szájában a labda.

Babával két havonta javasolt elmenni az orvoshoz, azt mondta a doktornő, a bűzmirigy kinyomás miatt. Ez sokszor okoz viszketést, szőrhullást. Eddigi kutyáimnál nem volt ilyen gond. Kérdeztem, egyáltalán mire kell a bűzmirigy, talán szégyen, de eddig nem is tudtam. Azt mondta, ez még abból a korból maradvány, amikor szőröstől-bőrőstől-csontostól felfalták az elejtett zsákmányt és a csont miatt bekeményedett székletet volt hivatott "olajozni", hogy könnyebben kicsusszanjon. A mai táplálkozás miatt ez rendszerint elcsökevényesedik, Baba még fiatal, nála még él ez a hagyományos szerep. Talán egyszer az ő szervezete is rájön, hogy fölösleges termelnie ezt az anyagot... Csak több baja ne legyen!

Nálunk úgy került előtérbe a bűzmirigy, hogy extrém módon elkezdett hullani a szőre, vakaródzott, ha csak megsimogattuk, a második simítás után már egy szőrkupac maradt a hátán. Miután répát, almát és mindenféle gyümölcsöt megeszik, nem gondolnám, hogy vitamin hiány. A doktornő azonnal a bűzmirigyekre nézett és megállapította, hogy nagyon feszülnek, tele vannak. Akkor ki is nyomta, és azóta szép fokozatosan csökkent a szőrhullás. Most meg állandóan nyalja magát, a hasa már egészen rózsaszín, időnként a tappancsai is. A bűzmirigye megint tele volt, egészen darabos volt, amit kinyomott.

 Elolvastam a véleményeket, mert most már mindennek utána olvasok, amit az orvosok javasolnak. Egyik hozzászóló írta - és nagyon igaza lehet -, hogy nem a kinti vagy benti tartástól, hanem emésztéstől és stressztől is függhet a dolog. Baba is menhelyi, fél minden hosszú tárgytól, ajtó csapódástól. Egyik este a fiam behozott megmutatni egy kb 2 méteres színes ledszalagot felrögzítve egy rúdra, majd ilyen lesz a karácsonyi világítás a teraszon. Baba pánikszerűen berohant hozzám és szinte a lábam alá bújt ijedtében, pedig aztán a fiam még véletlenül se bántja, ő a játszópajtása. A másik dolog az emésztés. Babának gyakran van ha nem is hasmenése, de nagyon lágy széklete, a sok rizs ellenére, vagyis nem kell olajozni, hogy kicsússzon. Így nincs szerepe a termelt anyagnak, nincs ami kinyomja. Marad az orvos. Amikor már szánkázik rajta, az már bajt, fájdalmat jelez, amiből gyulladás lehet. Inkább előzzük meg, pár hónaponként elviszem ellenőrzésre, ha kell kinyomják, ha nem, hazajövünk. Azt mondta a doktornő, ez még csak pénzbe se kerül, vagyis nem a bevétel miatt csinálják.

2017.10.21.

Ma kapott Baba egy világító nyakörvet, egyik este kénytelen leszek elvinni sötétedés után sétálni, hogy kipróbáljuk, hihi. Világít folyamatosan, vagy villog, zöldes színe van. Szétszedtük, két gombelem van benne, és egy vízhatlan csőben világít, amit ki lehet húzni, ha ki akarom mosni a nyakörvet. Persze csak esti sétánál adom rá, a képen nappal csak a fényképezés kedvéért volt rajta. Úgy tud pózolni, mint egy manöken.

Sajnos egyre biztosabb vagyok benne, hogy bánthatták Babát, mert csak ha erélyesebben rászólok, máris földig hajtva a fejét várja a büntetést. Ha begurul a labdája a szekrény alá és hozom a botot, hogy kikaparjam neki, még akkor is sandán néz, hogy most verés jön? Miért? Nem csináltam semmi rosszat, a labda magától gurult be, ne haragudj. Eleinte a fiamhoz is félve közelített, na ennek már vége, a legjobb pajtások, ő szinte többet játszik vele mint én. Állítólag egy fiatal pár lány tagjáé volt a kutya, és amikor ott hagyta a fiút meg a kutyát (na ez is furcsa, hogy még a kutyát is ott hagyja valaki), akkor kiderült hogy se a fiú, se az anyja nem szerették őt, gondolom verték is, azután adták le a menhelyre. Azt mondták, a mamát féltették, mert csipkedte a kutya. Igen, minket is bökdös az orrával, ha akar valamit, különös tekintettel ha játszani akar, de aki ismeri a kutyát, az tudja, hogy ez nem támadás.

2017.10.24.

Kutyóka jól van, tegnap megint kapott egy labdát, ami különböző kluttyogó hangokat ad ki, amikor mozgatják, jól elvolt vele, csak aztán el kellett venni, mert annyira belejött a játékba, dobálta fel a labdát a lakásban, féltünk hogy bajt okoz vele, hiszen egy egy nagy kemény labdáról van szó. Sajnos a kert úszik a sárban, nem lehet kimenni játszani, bent meg nem lehet eléggé lefárasztani őt, mert mi ketten a fiammal hamarabb elfáradunk, mint ő. Nem baj, jó hogy ilyen, mert sok nevetést hoz vele a házhoz. Ránk fér a sok beteg kutyus után...

Egyébként semmi különösebb említésre méltó nem történik, seprem szorgalmasan a leveleket. A napokban narancsos birslekvárt főztünk Babával. Hatalmas kerek szemekkel nézte, ahogy vagdalom a birsalmát, de finom lehet, hát adtam neki egy darabot, rágódj rajta, úgyse fog ízleni, legalább békén hagysz.  Mit mondjak, nagyon is ízlett neki, egyre másra kunyerálta el az alma darabokat. A passzírozás után a daráló végén kitúrt szárazabb részeket boldog habzsolással bevágta, utána a kész narancsos lekvárt is megkóstolta, szerencsére nem tettem elé az egész üveggel, mert biztosan befalta volna az egészet, annyira ízlett neki. A kis vega kutya. Jó, tudom, neki esze van, természetes úton gyűjti be télire a vitamint, nem mint az emberek, mesterséges tablettákból. Eddig minden gyümölcsöt megevett, amivel kínáltam, kivéve a narancsot, (azóta már azt is megeszi), de a narancsos birslekvárban azt is megette. Tegnap csináltam gyümölcssalátát a vendégeknek, akkor is levette a sápot minden belevaló gyümölcsből.

Igen, gondolom sokat számít a sok gyümölcs is. A kaukázusi juhász Alexám is élete nagy részében házikoszton élt, fiatal korában, csak akkor kapott már konzervet meg száraz tápot, amikor Érdre költöztünk, mert ott nem tudtam beszerezni neki normális főznivalót. Ő is minden gyümölcsöt megevett, nyáron meg kiló számra lopkodta a fáról leesett körtéket, elvonult vele és megette. Nagy testű kutya volt, mégis a 17. évét taposta, amikor elengedtük.

Máskor meg a savanyú káposztát falták, tudták mennyi vitamin van benne téli időszakban. Itt Spagi meg Maya van a videón

Babának is reszeltem répát a kajájába, de valahogy az abba maradt most, csak almát teszek bele, meg kutya-Béres cseppet.. Nyáron meg ő rágta ki a dinnyehéjból amit benne hagytam, azon kívül, amit a táljába kockáztam dinnye belsőt. Tudják ők, hogy kell a vitamin...

Egyszer Baba is kapott egy mokkáskanál kávét, mert annyira áhitatos pofával nézte, mi lehet az a finom, amit minden reggel iszom. Alaposan ki is nyalta a tányérját, ízlett neki. Vagy már csak azért is eltüntette, ha a gazdinak jó, akkor neki is jó lehet...

2017.11.05.

Felébredtem fél 7-kor, de örömmel nyugtáztam, hogy vasárnap van, minek kelnék fel olyan korán, hát átfordultam a másik oldalamra és aludtam tovább. Baba meg csak 9 után jött be, felébredtem rá, de úgy csináltam, mint aki alszik. Sóhajtott egyet, de aztán lefeküdt az ágyam mellé. Nagyon tapintatos a kislány. Éjjel volt kint, így gondolom most nem volt sürgős kimennie, de ahogy megmozdultam az ágyban, elkezdte az örömtáncot és bújt hozzám, hogy még a papucsomba se tudtam beledugni a lábam. Szereti az ilyen reggeli simogatást, mondtam is neki, ugye milyen jó, ha szeretnek valakit. Én is ezt kapom tőle, ő is tőlem. Ahogy felálltam, már ment is a helyére, mert tudja a reggeli rutint, (wc, fürdőszoba, kávé), aminek a vége az ő reggelije.

Nem csak hogy van velem valaki, de olyan vidámságot hoz, amit már régen tapasztaltam. Az utóbbi időben Suzy és Dominika is betegek voltak, előtte Spagi meg már öreg volt. Spagi fiatalon se volt ennyire mozgékony, a csípő diszpláziája miatt, de ő is nagyon játékos volt akkoriban és sok örömöt okozott, de az már nagyon régen volt.

2017.11.22.

Baba jól van, gömbölyödik, na nem vészesen, csak formásabb már, hogy kevesebbet van kint, nem rohangál annyit. Itt bent is játszunk persze, de itt csak pár métert lehet futni a labda után, azt is óvatosan, mert csúszik a kő. Birkózás, dögönyözés az van, néha csak úgy hanyatt vágja magát az ember előtt, ez kihívás, hogy dögönyözzük. Az utóbbi időben többször is bent hagytam, míg vásárolni mentem, semmi rosszat nem csinált, csak amikor hazajövök, akkor van veszélyben minden mozdítható dolog, mert a farkával olyan hevesen jelzi az örömét.

Esténként aranyos, ő már vacsora után elcsendesedik az ágyában, de amikor látja, hogy én is készülök lefeküdni, akkor elkezd sündörögni körülöttem, jön utánam a fürdőbe, mindenhova követ, amíg elpakolok dolgokat, mint aki sürget, feküdj már le. Akkor ő is bejön a hálóba, megvárja míg betakarózom, akkor ő is összegömbölyödik az ágyam mellett a párnáján és alszik. Aztán egy idő után kimegy, de mint egy anyuka, megvárja amíg a gyereke elalszik, csak aztán megy a saját ágyába aludni.

Igen, Baba nagyon aranyos. Messze van attól, hogy hájas legyen, nem is lehet, hisz annyit mozog most is. Rég nem volt ilyen eleven kutyám, talán Spagi fiatal korában, de ennyit ő se futott, pedig Érden tízszer ennyi hely volt, mint amennyi itt van. Ha éppen nem fut, akkor egy helyben állva csóválja a hosszú farkát, ami szerintem elég sok energiát felemészthet. Amikor hazajövünk, akkor a két oldalát csapkodja a saját farkával, annyira örül, nem is tudom, nem fáj az neki? Persze az egész csípője, hátsó fele tekereg hozzá. Eddig még sose volt hosszú farkú boxerem, de már kezdem megszokni.

2017.12.03.

Tegnap mikor hazaértem, volt nagy örvendezés. Aztán mikor végre beljebb tudtam jönni átöltözni, csak nézem, hol a kutya? Hát a bejárati ajtónál állt és nézett kifelé, gondolom a fiamat várta, mert általában én jövök be előbb, ő még kiszedi a csomagokat, bezárja a kocsit. Most ugye nem volt velem, egyedül jöttem, de Baba várta őt is. Aztán még kétszer elment az ajtóhoz hallgatózni, majd csalódottan visszajött és megállapította, nem teljes a létszám.

 Amikor leültem a géphez, befúrta a fejét a könyököm alatt és a combomra nyugtatta, úgy nézte, mit csinálok. Na jó, keresek neked kutyás videókat. Egy darabig érdeklődéssel nézte, hol a fejét forgatta el, hol a füleit emelte meg, hol meg egészen előre dugta az orrát, de aztán úgy döntött, ennyi idétlen, csetlő-botló kutyát nem néz, lefeküdt mellettem a szőnyegre. Közben rám is olyan álmosság jött, azt hittem leesek a székről. Nem is tudom, mikor feküdtem le utoljára este 8-kor aludni, de tegnap úgy döntöttem, nem érdekel. Baba is bejött velem a hálóba és mindketten szépen elaludtunk. Aztán éjjel 2 körül megbökdöste picit a fejem, amikor megmozdultam, már ment is kifele, de az ajtóból visszanézett, hogy jössz? Megyek, megyek. Sürgősen ki kellett mennie, de hideg volt kint, gyorsan végzett, már kuporodott is össze az ágyában és aludt tovább. Én meg addigra kialudtam magam, de jól esett még nyújtózni az ágyban, meg aztán mit is csinálnék éjjel 2-kor?

Decemberben aztán nagyot változott az életünk, de erről legközelebb írok.

Éppen három hete volt nálam Baba, amikor nagy napra ébredtünk. Augusztus 10-én lett 2 éves a kislány. Ezt meg kell ünnepelni. Gyorsan összeütöttem neki egy születésnapi tortát, két gyertyával, ahogy az illik. Nagyon nagy érdeklődés kísérte a tevékenységemet.

A hűtőhöz is elkísért

de minden akadályoztatás ellenére elkészült a torta

Jöhet a köszöntés

Az eredeti videó 2 perc 10 mp hosszú volt, ezalatt tisztára nyalta a tálcát, amin a tortát kapta.

Evés után jöhet a fogmosás

Aztán egy kis simogatással, dögönyözéssel lesz teljes az ajándék.

Mióta rájött, hogy játszani is lehet, azóta begyűjti az új játékokat az ágyába

A születésnapon készült képeket és videókat meg akartuk nézni a szobában a tv-n. Rajtunk kívül is volt, akit érdekeltek a képek. Előbb csak az ajtóból figyelt, majd annyira érdekesnek találta a dolgot, hogy felállt, közelebb lopakodott és feszülten figyelt.

Ezt olyan aranyosan csinálta, hogy közben újabb videót kellett készíteni róla:

Rendesen kibuliztuk magunkat, aztán jön az ágyban heverészés

Aztán reggel meg ilyen másnaposan ébredünk

Suzy távozása napján a Noé-s lányok megígérték, hogy másnap hoznak nekem egy kutyát, ezért azt a délutánt munkaterápiával töltöttem. Mindent átmostam, lemostam, fertőtlenítettem, bár néha nem láttam a könnyeimtől, hogy mit csinálok, de azért sikerült rendesen lefoglalni magam. Még most is, ahogy ezeket a sorokat írom, elkap az az érzés, mint akkor, amit nem tudtam meghatározni, hogy pontosan micsoda. Volt benne jó adag keserűség, emlékezés, de volt benne kíváncsiság is, milyen lesz az új kutya, egyáltalán össze tudunk-e barátkozni, közben volt bennem egy belső remegés, egy feszültség is. Valahol tudat alatt talán attól féltem, megint egy beteg kutya kerül hozzám, elég volt egy fél éven belül két kutyát elveszíteni, most nem tudnám elviselni egy újabb elvesztését. Aztán arra gondoltam, csak ideiglenesen lesz nálam, nem is szabad nagyon megszeretnem, hátha hamar lesz gazdája és akkor úgyis elviszik.

Aztán másnap megérkezett a kutyus. Kellően sovány volt, hosszú vékony lábaival olyan volt mint egy esetlen kamasz, kiálltak a csontjai, a bordáit meg lehetett számolni -és ami nekem nagyon furcsa volt, boxer, vágatlan farokkal. Hosszú vékony farka volt, ami állandóan járt jobbra-balra, közben hatalmasakat suhintva vele mindenre, amit ért, még a lábszáramra is. Már nagyon is értem, miért vágják le kicsi korában a farkát, életveszély mellette állni, amikor örül.

Márpedig ez a kutyus nagyon örült. Izgatottan szaglászott végig mindent, csak reméltem, hogy nem talált semmit az előző kutya betegségéből, a hátáról lepergett gennyes pörkökből, hiszen megpróbáltam nagyon alaposan kitakarítani mindent. Remélem csak a tisztítószerek illatát érezhette, bár az ő orrukkal ki tudná felvenni a versenyt. 

Az orvosi könyve szerint még nem volt két éves. Az emlőit elnézve voltak már kölykei, de talán csak egy alom. Mint kiderült, egy éves kora előtt már volt bent egyszer a menhelyen, akkor a chip alapján megtalálták a gazdáját, aki el is jött érte, most viszont a gazdák adták le. Állítólag nem lehetett vele bírni, csipkedte a mamát és állandóan ugatott. Azóta persze már tudom, mi volt a baj vele: nem foglakozott vele senki, ő pedig megpróbálta játékra bírni, akit lehetett, ha nem ment, akkor ugatással mondta el a véleményét. Mióta foglalkozom vele, semmi csipkedés, ha ugat is valamiért, azt is egy ujj felemelésre abba hagyja. Na de ne menjünk ennyire előre.

Tehát megérkezett a kutya, aki állítólag a Búza névre hallgat. Illetve nem hallgat, hiába mondtam ki a nevét többször is, ő csak rohant körbe és szimatolt, mintha ott se lennék. Na ez is jól kezdődik.

Nagyon hülye nevet adtak neki, de ez van a könyvében is, úgy hívják Búza (????) no de miért? Én szegénykét később is többnyire Suzynak hívtam, pedig próbáltam odafigyelni, aztán néha csak annyit mondtam neki, gyere ide Zabszem, ha búza akkor ezzel az erővel zab is lehet, de ő jött ha bárhogy is hívtam. Próbáltam a Baba, Babi névre szoktatni, ő lehetne a Baby Girl, olyan vékony hosszú lábai vannak mint egy táncosnőnek.

Azért egy kis ebéddel le lehetett venni a lábáról. Azt hiszem rá is fér egy kis hízlalás...

Bordaszámlálás:

Amikor megtalálta az ágyat, félve kuporodott össze benne, mint aki azt gondolja, most biztosan rosszat csináltam. Nem tudom, milyen helye lehetett az előző gazdinál...

Olyan kis aranyosan buta feje volt...

Szegénykét nagyon rossz volt simogatni, a kezem minduntalan elakadt a csigolyáin, a bordáin vagy a szúrós csípőcsontján.

Gondoltam egy merészet, vagy megharap, vagy nem, ha első nap mindjárt fürdetéssel kezdem, de nem volt semmi baj, ahogy a két első mancsát a kád szélére emeltem, már ugrott is be és élvezte hogy vakargatom, emelte a hátsó lábait, hogy a belső combját is le tudjam mosni rendesen. A kádból se kellett kiemelni, kiugrott magától, a törülgetésre azt hitte játék, de a hajszárító már ijesztő volt számára. Nem baj, nyár van, meleg van, csak nem fog megfázni, de azért több száraz törülközővel még átdörzsöltem. Még a füleit is hagyta kipucolni.

Aztán végigpróbáltam a játék készletet, de egyik sem érdekelte, csak megszagolta és odébb állt. Csak nézte, hogy gurul a labda, de nem futott volna utána. Csiklandoztam az orrát a csomó bojtjával, más kutya már régen ráharapott volna, ő csak elhúzta a fejét. Mintha soha nem vettek volna neki ilyen játékokat, mintha soha nem is játszottak volna vele, mintha csak fegyelmezték volna eddigi rövidke életében, ha rászóltam, behúzott farokkal azonnal szót fogadott. Már megint kifogtam egy olyan boxert, aki ellent mond minden ismeretemnek a boxerekről, vagyis nem játékos, nem bolondos? 

Na azért egy valami csak felkeltette az érdeklődését, a labda ami meg volt töltve keksszel. Persze ez is csak addig érdekelte, amíg gurítás közben potyogtak belőle a falatkák.

Első éjszaka szerencsésen bekakilt - a fürdőszobában. Azt találta legtávolabbi helynek az ágyától, de a kőről könnyű is volt feltakarítani. Nem bántottam, de azért kapott egy ejnye-ejnyét, többé nem is fordult elő vele ilyesmi,  Csak odajön az ágyamhoz, valamit halkan nyöszörög, vagy csak finoman megböki a takaró alól kilógó kezemet vagy lábamat és már ébren is vagyok. Az első nap megmutattam neki a kertben, hol intézheti a dolgát és miután intézett is valamit, jó alaposan meg is dicsértem, de azt már nem tudom, ennek köszönhető-e, hogy azóta is arra a 2-3 nm-re jár intézni a dolgát, amit első nap megtalált magának.

Délelőtt elsétáltunk az állatorvoshoz. Mielőtt megkérdezitek, nem, nem azokhoz, akinél Spagit elaltattuk, ahol Dominikát félre diagnosztizálták és ahol Suzyt háromszoros adag gyógyszerrel elkezelték. Szerencsére van másik állatorvosi rendelő is séta távolságban, most oda mentünk. Az orvosi könyve szerint negatív lett a szívféreg tesztje. Dominika óta minden kutyát szűrnek a menhelyen szívféregre, nem adják ki betegen, csak ha az örökbe fogadó tud róla és ennek ellenére vállalja a kezelését. Persze legtöbben nem vállalják, így rengeteg pénzük elmegy a kezelésekre, mert a bekerülő kutyák nagy része sajnos szívférges. Talán ezért is dobják ki őket az utcára, mert túl drága lenne kezeltetni?

Búza szíve, szőre, bőre, tüdeje minden rendben, a fogai különösen szépek, csak az orrán volt egy kis friss seb, valami verekedés eredménye lehet, mert a nyelve hegye is be van szakadva úgy 1 cm-nyit, mint egy kígyónak, olyan villás nyelve van. (Vagy: jól felvágták a nyelvét - így szól a mondás arra, aki felesel)

Egyszóval ő egy fiatal, kicsit sovány, de egészséges kamaszlány, hosszú kezekkel és lábakkal, mint az a kamaszoknál szokás. A hasmenése miatt kapott antibiotikum szurit, bélflóra pótló tablettát, diétáznia kell rizsnyák, reszelt sárgarépa meg alma, esetleg egy kis sovány csirkehús, meg továbbra is napi 2x3 széntabletta. 23,6 kg, nem valami súlyos egyéniség. A doktornő egyet értett velem, hogy majd házikoszttal próbáljam felhízlalni, de mindenképp tegyek bele reszelt sárgarépát meg reszelt almát is, a vitaminok, ásványi anyagok miatt. Nem tudtam, mit fog szólni a nyúlkajához, de kipróbáltam. Ilyen lett a nyúlkaja

Összekeverve így festett a diétás reggeli

Hogy mit szólt hozzá? Ez a pici répaszálacska maradt belőle a tál alján

Ezután naponta kétszer kapott ilyen menüt, bár még fiatal kutya, nem kellene kétszer etetni, de sovány is, nem árt híznia, meg nagyon mozgékony is. Ha egyszerre terhelem meg a pociját az egy napi emelt adaggal, akkor könnyen kaphat bélcsavarodást, amire a boxerek nagyon hajlamosak, mert persze evés után is rohangálniuk kell. Később az almát már reszelni se kellett, csak felkockázva beledobáltam a táljába, aztán meg a legjobb móka volt, ha elgurítottam egy egész almát, futott is egyet után, majd a mancsai közé fogva szépen elrágcsálta. Azóta is megeszik mindenféle gyümölcsöt, amit mi is eszünk.

Pár nappal az érkezése után elkezdett köhögni. Kétségbe voltam esve, hogy már megint egy beteg kutya, mentünk is az orvoshoz. Kaptunk gyógyszert, adjam be neki mézzel, úgy nézett ki, hozott haza egy kis kennelköhögést. A fülében meg gombák tenyésztek, azt is kezelgetni kellett, de szerencsére rendbe jött, azóta is gyönyörű rózsaszín fülecskéi vannak és remekül hagyja tisztán tartani is.

Két hét sem telt el és máris jobb volt ránézni, gömbölydedebbek lettek az idomai, bár még volt mit felszednie, de jó úton jártunk.

Tehát Búza ideiglenes befogadói szerződéssel került hozzám, továbbra is a NOÉ a tulajdonos, én csak gondozom, nevelgetem őt. Amúgy első perctől elég szófogadónak tűnt, ha a helyére küldtem, ott is maradt, amíg ettem, nem jött oda koldulni, nyálat csorgatni. Na jó, egy kicsit folyt néha a nyála az ágyában ülve, ha valami különösen illatosat ettem, de akkor se jött oda. Egyébként mindenütt a nyomomban volt (azóta is), szemmel tartott, nem engedett keseregni, bújt hozzám ha leültem, de soha nem volt tolakodó, mint aki érezte rajtam, hogy valami bánt, most nem örülnék, ha piszkálna. Persze én is megpróbáltam minél többet foglalkozni vele, már csak önzésből is, mert addig se Suzy járt az eszemben. Mégis számtalanszor Suzynak szólítottam szegényt, de nem foglakozott vele, jött ha hívtam.

Séta után hazafelé a szomszéd ház előtt elkezdett húzni. Lazítottam a pórázon, szaladt a kapunkig és ott megállt, jelezve hogy itt lakom!!! Azt hittem, az első sétánál csak véletlen volt, hogy megállt a kapu előtt, de másnap ugyanezt csinálta, előre szaladt, amennyire a póráz engedte, a kapuhoz érve megállt és visszafordult felém, mint aki azt mondja, tudom hogy itt lakom, hazaértünk.

Azt írták róla a honlapon az ismertetőben, hogy nagyon aktív, mozgékony kutya, ahogy az a korához és fajtájához illik. Ezért kicsit meg voltam ijedve, bírok-e majd vele? Volt nekem már kölyök boxerem, ismerem őket. De ezzel a kislánnyal semmi baj nincs. Sokkal nyugodtabb, mint vártam, persze sokkal mozgékonyabb, mint beteg kis elődje volt, ez helyes is, de sétánál is szót fogad, mindenre figyel, amit mondok neki, ahogy mondani szokták, szinte issza a szavaimat. Lehet hogy csak az én nyugalmam ragad át rá, lehet hogy a kezdeti beilleszkedési időszakban ilyen csak, majd meglátjuk.

Mindössze egy hónapot élt a menhelyen, gondolom már a gazdájánál lefogyott. Azt írták, családi körülmények megváltozása miatt adták le. Sajnos most hasmenése lett, ami várható is volt a kajaváltás miatt, reggel jókora adag rizzsel kapta a reggelijét, reméltem hamar rendeződik a dolog. Volt egy csomó lefagyasztott kész házikoszt meg még főzni való is a mélyhűtőben, szegény Suzynak nem kellett már az utóbbi időben semmi. Majd most ez is hasznosul...

Az első két etetésnél háromszor is körülszaladta Búza a teraszon az asztalt, nagy izgalmában, mielőtt leült volna a parancsomra. Másnap reggel már egyetlen kör nélkül leült és várta a vezényszót, amikor ehet. Úgy tűnik, könnyen fog tanulni, elég fiatal még hozzá.

A kispárna meg úgy látszik a génjeikbe van kódolva, mert ő is arra teszi a fejét, akár csak az eddigi boxereim

 Érdekes dolgot figyeltem meg. Búza mindenkit megmorgott, még a saját fiamat is, - amíg meg nem öleltem az illetőt. Amikor látta, hogy én kedvesen fogadom, akkor már neki se volt semmi baja vele.

 Az egyik séta alkalmával másik irányból jöttünk haza, nem onnan, ahonnan az érkezése napján közelítette meg a kaput, hanem a ház sarka felől. Beleszimatolt a levegőbe, kicsit bizonytalanul, majd elindult a kapu felé, beleszagolt a kapu sarkába, majd rám nézett, hogy nem toltál ki velem, innen is hazatalálok. Másodszor volt a rendelőben és már kanyarodott is be a kapun, ment fel a lépcsőn, megtorpanás nélkül. Hát hiába, fiatal kutya. A többi örökbe fogadottam 5 év körüli volt, ő a legfiatalabb. Ezért is kapta a Baba nevet tőlem, a többihez képest baba korú

Egy babához illően augusztus első napjaiban már hajlandó volt játszani is. Az úgy történ, hogy először fülpucolás volt, az átment fülmasszírozásba, amitől annyira elgyengült hogy lefeküdt, majd hanyatt fordult, hempergett, a mancsával kalimpált, a szájával az ujjaimat próbálta megfogni. Akkor nyomtam a szájába ezt a csomót, a bojtjával már máskor is próbáltam ingerelni, de elfordította a fejét. Most kialakult végre egy kis huzavona közöttünk, végül engedtem. El akart szaladni vele, de visszahívtam, akkor feküdt be az ágyába én meg bementem a telefonért, készült egy videó is.

 Baba egy édes eleven játékos kamaszlány, aki úgy tud hízelegni, az emberhez bújni, mint egy kiscica. Szót fogad, ehettünk ihattunk mellette, oda se jön, amikor a legjobban belemelegszik a játékba, egyetlen szóval le lehet állítani. Igaz, még tanulja a dolgokat, feszegeti a lehetőségek határait, de Cesar Milan szavaival élve, akkor lehet korrigálni, amikor mutatja a rossz viselkedést, és azonnal kell is korrigálni.

Csakhogy a képe és az adatai fent maradtak a honlapon, hiszen nálam csak ideiglenesen kapott helyett. Mivel fiatal kutya volt, sokan jelentkeztek érte, hogy elvinnék. Szerencsére az ideiglenes befogadó elsőbbséget élvez, ha meg akarja tartani véglegesen is a kutyát, így sürgősen el kellett döntenem, visszaadom-e. Akkor már nem is volt kétséges, hogy nem szeretném visszaadni, de egy kis időt kértem, hogy anyagilag is helyre rázódjak, mert Suzy betegsége kimerítette a kasszát, elfogyott az összes megtakarításom. Búza-Baba az én kutyám kell legyen...

Egy hónap alatt szépen begyógyultak Suzy sebei, már a szőr is elkezdett növekedni körülötte. Aztán áprilisban egyik éjjel felkeltett, hogy ki kell mennie, majd hajnalig még néhányszor felébresztett. Délelőtt már fél majd negyed óránként ment ki, de pár cseppnél több nem jött, csak kínlódott. Délután elmentünk az orvoshoz. Hümmögés, lehet hogy felfázott, kapott antibiotikum szurit, meg otthonra tablettát. Reménykedve hazamentünk, adagoltam a gyógyszert, de másnap újabb probléma merült fel. Nem győztem utántölteni a vizes tálját. Gondoltam az antibiotikum mossa ki a veséből a fertőzést, de pár nap múlva elképzelhetetlen méreteket öltött a vízivás. Újra mentünk az orvoshoz. Vérvétel, azonnali vércukor vizsgálat - de nem cukros. Akkor mi okozza a tüneteket? Mérjem, hogy mennyi vizet iszik. Napi 6 liter jött ki úgy, hogy nem mertem többet adni neki, erre a virágcserepek alól lefetyelte ki a vizet.

Vérvizsgálatok, tesztek követték egymást, pár hét múlva volt egy diagnózis: cushing-kór. A mellékvese túl sok hormont termel, aminek két oka lehet. Az egyszerűbb ok, daganat a mellékvesén. Ezt egy "egyszerű" műtéttel meg lehet szüntetni. A másik, bonyolultabb ok az agyalapi mirigy daganata. Ilyen műtétet emberen végrehajtani is bonyolult meg drága, kutyán nem hallottam, hogy valaha is megcsinálták volna. Kell egy ultrahang vizsgálat, ami eldönti, a mellékvese daganata okozza-e a bajt, vagy az agyalapi mirigyé.

A mellékvesén nem lehetett látni elváltozást, tehát a rosszabb változattal kell számolnunk, az agyalapi miriggyel. Van egy gyógyszer, ami nagyon drága, de segíthet. Kicsit el is csodálkoztam, hogy a gyógyszer melletti leírás háromszorosát kell adnom, dehát nem én vagyok az orvos. Két heti adag 30 ezer volt. Akkor újabb teszt kellett és ezek a tesztek tízezres nagyságrendűek, két hetenként.

Közben Suzy bőrén egyre több redő, kemény, egyben mozgó bőr és seb alakult ki. (Pont olyanok, mint Dominikán voltak)

Később kenetet vettek ezekről a sebekről, de semmivel se lettek okosabbak az orvosok. Csak azt hallottam, ilyet még nem láttak a praxisuk alatt.

Május végére már nagyon csúnya lett a háta, de még volt rajta szőr, csak csomókban hullott. A folyamatos vérvételek miatt mindkét mancsa leborotválva, beültetett kanülökkel. Szegénykém egyre rosszabbul nézett ki.

A gyógyszeradagot, ami már úgyis magas volt, megemelték, mert a tesztek nem hozták a várt eredményt.

Június 24-én még ilyen volt a háta, aztán szinte naponta romlott az állapota.

A doki lekapirgálta a vart a sebekről, mert alatta büdös, gennyes volt. Előbb egy ócska pólót húztam rá, majd egy lepelt varrtam neki, mert rajokban támadták a legyek, nem is tudtam kiengedni a kertbe, de a lakás is büdös volt tőle.

Ezt a képet csak erős idegzetűek nézzék meg. Július 13-án már ilyen volt a háta:

A megemelt gyógyszeradagnak az lett az eredménye, ami a gyógyszer egyik gyakori mellékhatása, teljesen elment az étvágya. Szó szerint semmit nem evett. Újra a Noésok segítségét kértem, akik ahhoz az orvoshoz irányítottak minket, akihez ők hordják a kutyáikat. Itt ért a meglepetés.

Ledöbbentek, mekkora adagban kellett adnom a gyógyszert a kutyának. Egyből tudták, hogy a kutya hátán ezek a sebek a cushing-kór jellemző tünete, kizárólag ez a betegség okoz ilyen tüneteket, igaz hogy elég ritkán jelentkezik, de illene ismerni. Kalcinosis vagyis mészlerakódás. Adtak rá egy fürdetőt, amivel minden nap meg kellett fürdetnem, úgy tűnt, hűsíti a sebeit és le is áztak a pörkökből, icipicit szebb is lett a bőre, de még mindig nem evett. Egyszóval alaposan elkezelték őt a másik orvosnál.

Július 13-tól 19-ig egy héten keresztül hurcoltuk infúzióra az új rendelőbe, volt hogy már jártányi ereje se volt, de miből is lett volna. Egy picike konzerv gyógytápot kellett felhígítanom és fecskendővel a szájába nyomni, de egy 20 dekás konzervet nem tudtam így megetetni vele egy nap alatt.

Miután egy hét alatt sem kezdett el enni, a vizet is csak amennyit fecskendővel a szájába nyomtam, annyit ivott, nem volt mit tenni, el kellett engedni. Utolsó nap még készítettem róla pár képet, aztán elbúcsúztunk, de most is végig ott voltam vele.

Ilyen édes pofija volt még az utolsó napján is, így fogok emlékezni rá.

Március 11-től július 19-ig volt velem, szinte az első perctől kezdve küzdelem volt vele az élet, mégis belopta magát a szívembe, vagy talán pont azért? Egy hatalmas űr maradt a szívemben és töméntelen mennyiségű keserűség. 

Ebben az évben január 17-én kellett megválni Dominikától, július 19-én Suzytól, teljesen összeroppantam. A Noés lányok azt kérdezték, hogyan segíthetnének nekem. Azt feleltem, hozzanak egy akármilyen kutyát ideiglenesbe, aki egy kicsit segít elterelni a gondolataimat.

Másnap, 2017. július 20-án hozták el nekem Búzát, akit később átkereszteltem Babának. Ő volt az akármilyen ideiglenes kutya, akiről majd legközelebb írok. Ő a jelenlegi kutyám, egy ajándék a sorstól, amit a sok beteg kutya ápolásáért kaptam.

Dominika elvesztése után megtapasztalhattam, milyen igaz az a mondás, hogy kutya nélkül lehet élni, de minek? Addig nézegettem a menhelyek honlapját, míg rá nem találtam Saladra. Ő nem volt sovány, viszont a popsiján két hatalmas seb éktelenkedett, ahonnan egy-egy zsírcsomót operáltak le. Nagyon rossz helyen voltak a sebek, pont ott, ahova ülni kellene neki.

Na előbb a pofiját mutatom meg

aztán a sebeit:

Már első látogatásunk alkalmával a nyakamba ugrott és úgy kulcsolta át a mancsaival a karomat, mint aki közölni akarja a világgal, ő már az enyém, tűnjetek innen, mindenki, mert nem adom. Hát én se adtam volna őt senkinek, de a sebei matt még nem adták ki, gyógyulnia kell még.

Következő hét végén megint meglátogattuk, megismert, nagyon örült. Viszont nem hogy gyógyult volna a sebe, hanem az egyik ki is szakadt.

Megint eltöltöttünk együtt egy kis időt, nagy sikerünk volt, hogy kanállal etettem neki a konzervet. Nagyon szépen evett - kanállal :-)

Újabb hét, harmadik látogatás, de a sebek nem gyógyultak, már a másik seb is kezdett kiszakadni.

Egy hét múlva, a negyedik látogatásunk alkalmával Salad azt súgta a fülembe, vigyél már haza innen!

A Noésok is úgy gondolták, otthon gondosabb ápolást kaphat, mint ott a kórházi részlegben, ahol nem csak őrá kell figyelni. Kaptam egy kék krémet és egy bioptron lámpát, ezekkel kellett kezelnem őt. Hamarosan be is gyógyultak, összehúzódtak a sebei.

Most a képeket elővéve figyeltem fel arra, amit csak a történtek után lehetett megértenem. Ezek a pöttyök, bőr vagy szőrhibának tűnő foltok a hátán már a betegségét jelezték, csak akkor még fogalmam sem volt ezekről a dolgokról.

2017. március 11-én boldogan vittem haza a leányzót és mindjárt át is kereszteltem Suzy-ra. Miféle salátanév az hogy Salad?

Boldogan birtokba vette az ágyat, a szőnyeget, a teraszt, mindent. Hónap végére a sebei is szépen alakultak.

Aztán hamarosan kezdődtek a problémák...

Nézzétek el nekem, ha a következő 2 év történéseit csak röviden írom le. Kegyetlen két év volt, szeretném inkább elfelejteni, de az íráshoz kicsit fel kell eleveníteni a dolgokat.

Sajnos nem sokat tudunk Dominikáról. Füzesabonyi állatmentők kérték a boxer fajtamentés segítségét. 2015 január 1-én került Dominika a Noéhoz, másnap meg is műtötték, mert gennyes méhgyulladása volt. A műtétből felépült ugyan, de nagyon sovány volt, alig 20 kiló a kívánatos 25-27 kiló helyett, a testén sebek, felfekvések, szőrkopások. Csak sejtés, hogy egy szaporítóé lehetett, akinek nem volt érdeke megműttetni a méhgyulladást, mert azt csak a méh kioperálásával lehet gyógyítani, márpedig azután nem hajt hasznot a kutya, minek is etetni...
Február 14-én, Valentin napon szerettünk egymásba a menhelyen, még aznap hozzánk is költözött, öreg boxer lányom mellé. Azóta sok egyéb problémára is fény derült, 

Talán legjobb ha a blöki.hu oldalon írt Dominika-naplót bemásolom ide.

"2015. April 08.  Dominika új otthona

Új otthonomban egy öreg barátnő, párna és naponta kétszer finom kaja várt, meg egy új érzés, hogy szeretnek és törődnek velem. Eleinte amikor azt mondták nekem, gyere ide, én fülem-farkam behúztam és elmenekültem. Pedig ez a gyere ide most másképpen hangzott, mint régen, valahogy olyan kedves, megnyugtató volt. Később erőt vettem magamon és engedtem a hívásnak, odamentem lapítva, minden rosszra felkészülve, de csoda történt: nem verést hanem simogatást kaptam, becéző szavakat. Azért sokáig még így is félve közeledtem, de itt a hívás kaját, simogatást vagy játékot jelent, verést még soha nem kaptam. Igaz, szidást azt igen, bár nem értettem, mi kifogás volt az ellen, hogy a konyha közepére raktam egy kupacot. Aztán Spagi, kis öreg barátnőm megtanította, hogy ezt kint kell elintézni, de még azzal se volt megelégedve mami, mert akkor meg a teraszon intéztem. Ma már tudom, a kert melyik része a kutyawc.
Első este felágaskodtam a kredenc szélére, amikor anya a vacsorát készítette, na ezért aztán rám kiabált, pedig olyan finom illatok jöttek onnan. Nem is voltam biztos benne, hogy ezért szólt rám, így újra felraktam a mancsaimat, ő meg újra rám szólt. Nincs kétség, ezt nem szereti, hát azóta nem is teszek ilyet, legfeljebb két lábon állva figyelem, mikor lesz készen a kajánk. Egyébként is igyekszem jól viselkedni, semmihez nem nyúlni, nehogy visszavigyenek a menhelyre.

Dominika nincs jól

Az egy dolog, hogy sovány vagyok, meg lehet számolni a csigolyáimat, a bordáimat, de hiába kapok naponta kétszer kaját, nem hízok. Az örökbefogadás után azonnal elmentünk Spagi dokijához, neki úgyis esedékes volt az oltása. Mindketten kaptunk féreghajtót, én valami pasztát is, amit a kajámba kevertek, ez állítólag rendbe teszi a bélbolyhaimat. Ami nem tetszett, hogy a fülemben is kotorásztak, azt mondták lakók vannak benne, még utána otthon is kezelni kellett. Két hét múlva megkaptuk a második féreghajtót, ki tudja mit szedtem össze kóborlásaim alatt. Sajnos a hasmenésem továbbra se szűnt meg, pedig már rizst rizzsel kaptam, na jó, persze husi is volt benne. Hízás semmi. Jókedvű, játékos voltam, de anya szerint szinte kellemetlen volt simogatni a szúrós csontjaimat.
Doki szerint kellene egy székletvizsgálat. A kétszeri féreghajtás után még mindig kétféle féreg petéi voltak benne. Közben anya meglátott mindkét hátsó lábamon egy-egy dudort, a doki szerint nyirokcsomók és sajnos a nyakamon is voltak. Leborotválták a lábamat és tűt szúrtak bele, három ember is kellett, hogy lefogjanak, míg vért vettek. Nagyon rossz lett a vérképem, de szerencsére nem nyirokcsomó limfóma, amitől a doki tartott. Gyulladást mutatott ki a labor és valami mikrofiliákat. Nem tudtuk, mi az, ma már sajnos tudjuk...
Szúnyogok által terjesztett trópusi betegség, ami sajnos kezd hazánkban is terjedni, bár eddig csak pár esetet diagnosztizáltak, főleg a Tisza környékén.
Én meg ugye Füzesabonyból jöttem, az elég közel van a Tiszához..."

Amikor elmondták, mennyibe fog kerülni a kezelés, milyen hosszú ideig tart és nem is biztos hogy túléli - elkeseredtem. Végül a Noésok segítettek, fizették a kezelések egy részét, nekem "csak" a gondozás maradt. Havonta egy napot a rendelőben töltött Dominika, ketrecnyugalomban, adták neki a mérget és az infúziót, ami segített kimosni a vérből az elpusztult féregpetéket, a mikrofiláriákat. Utána otthon nem volt szabad hancúrozni, játszani, ami egy boxernek kész büntetés, de félő volt, hogy kimozdulnak a helyükből a szívférgek és a véráramban vándorolva trombózist okozhatnak.

"2015. June 15.Kezelésekre járok

Miután a vérvizsgálat és az ultrahang egyértelműen kimutatta, hogy szívférges vagyok, anya nagyon elkeseredett, mert amikor utána olvasott, nagyon csúnya dolgok derültek ki.
Úgy kezdődik a dolog, hogy a szúnyog megcsíp egy olyan kutyát, aki fertőzött, a vérrel együtt felszívja az úgynevezett mikrofíliákat. Ezek magyarul a féreg lárvái, gyerekei. A szúnyog testében alakulnak át fertőző formává, vagyis a szúnyog a köztigazda. Egy következő csípéssel bejuttatja a lárvákat egy másik kutya (cica vagy ember) testébe, ahol azok megkezdik vándorlásukat és fejlődésüket a véráramban. Az ivarérettségük 6-9 hónapot vesz igénybe, (ennyi a lappangási idő is), akkor betelepszenek a tüdőbe, szívbe és elkezdik ontani a lárvákat, amit egy újabb szúnyog továbbvisz a csípésével.
Közben szegény kutya nagyon lefogy, fáradékony, gyenge lesz, elkezd köhögni, majd egyszer csak nem áll fel többet, infarktust kap a szívében felgyűlt férgektől.
A kezelés se kevésbé veszélytelen. Egész nap a rendelőben vagyok, orvosi felügyelet alatt kanülön keresztül adagolják azt a mérget, ami megöli, pontosabban szép lassan ritkítja a lárvákat. Nem szabad gyorsan megölni őket, hogy legyen ideje a véráramból kikerülni az elhalt dögöknek, mert ha valahol elakadnak, az is halálos lehet. Három hónapja járok ilyen kezelésekre, eddig jól bírtam.
Csakhogy nemsokára el fogják kezdeni a felnőtt férgek irtását, ami sokkal veszélyesebb. Naná, amikor 30-40 centis férgek akadhatnak el, pedig a mikroszkópikus méretű lárvák is épp elég veszélyesek voltak.
Tudni kell még erről a betegségről, hogy akár cicák, vadászgörények stb. és még az ember is fertőződhet vele.
Anya megkérdezte, én nem fertőzhetem meg a környezetemet? A doki bácsi megnyugtatta, hogy engem olyan szerrel kezelnek, amitől elkerülnek a szúnyogok, vagyis nem fognak megcsípni és belőlem tovább vinni a lárvákat. Ettől azért kicsit megnyugodtunk, nem fogom terjeszteni Pesten a Füzesabonyban felszedett kórt...

Az ultrahangos doki bácsi mondta, hogy egyre több ilyen kutyust lát a készülékével. Ahogy időjárásunk egyre melegebbre fordul, úgy terjednek az eredetileg trópusi betegségek is. Ma már a bolha és kullancs mellett a szúnyogok ellen is védekezni kell, vannak erre olyan szerek, amik egyben megteszik ezt nekünk. Ez ugyan nem a reklám helye, de úgy tudom Advantix ennek a cseppnek a neve.
Viszont előtte nem árt megnézni, nem fertőzött-e máris szegény kutyus. Ez egy vérvizsgálatból egy egyszerű teszttel megoldható. Ha esetleg fertőzött, minél hamarabb fedezik fel a fertőzést, mielőtt még tüneteket okozna, annál nagyobb az esélye, hogy életben marad a kutyus. Ne felejtsük el, 6-9 hónap alatt válnak ivaréretté a férgek, amikor már tüneteket okoznak, lehet hogy késő.
Nálam még nem látott az ultrahang a szívben férgeket, de a tüdő artériákban már igen. Még nincsenek komolyabb tüneteim, nem köhögök, a fogyásom is megállt, sőt híztam 6 kilót. Anya ezért reménykedik, hogy talán még nincs késő, talán még meg tudnak menteni engem az orvosok.
Hogy ne legyen nagyon elkeserítő, egy vicces hangulatú videót is csináltak erről. Nézzétek meg:
http://www.youtube.com/watch?v=yfzN258Cfcw

Remélem csak annyira ijesztettelek meg benneteket, hogy elgondolkozzatok és ezután szúnyog ellen is védekezni fogtok"

"2015. June 29  Most meg a szememmel van baj

Azt mondta a doki bácsi, úgy látszik én minden boxer betegséget végig akarok próbálni...
Nagyon váladékos volt a szemem, meg piros, mintha kötőhártya gyulladás lett volna, anya pár napig kamillával mosogatta (a maradékot megihattam, hú az milyen finom!) de csak nem javult a helyzet. Nincs más hátra, megyünk az orvoshoz.
(Megjegyzem, én úgy megyek a dokihoz, mint más kutya a legkedvesebb barátjához látogatóba, alig várom, hogy bemehessek a rendelő ajtaján.)
Kaptam szemcseppeket, de nem igazán hagytam anyának, hogy csepegtessen, nem is javult a helyzet. Pár nap múlva visszamentünk, közben a másik szemem is begyulladt, akkor kaptunk beutalót egy szem specialistához. Na az nagyon érdekes volt, de féltem is ám nagyon. Hárman fogtak le, hogy meg tudja vizsgálni a szememet a doktor bácsi, valami mikroszkópra emlékeztető dolgot tartott a kezében, azt mondja anya, ilyen az emberorvosnak is van, csak sokkal nagyobb, ez viszont össze volt kapcsolva egy digitális fényképezőgéppel, képeket is készített, anya meg látta a kijelzőn azt, amit a doktor bácsi. Azt mondta nagyon csúnya dolgokat látott.
Kiderült, hogy befelé van fordulva az alsó szemhéjam és az azon növő erős szempillák felsértették a szememet, egy fekély alakult ki rajta. Ha ez tovább mélyül, megvakulok. Meg kellene műteni, de a szívférgeim miatt nem lehet altatni. Így aztán egész napos programként anya állandóan a szemem körül tevékenykedett: naponta kétszer ki kellett mosni körömvirág teával és egy fecskendőből valami büdös folyadékkal, aztán három féle cseppből összesen 11-szer csepegtetett mindkét szemebe. Eleinte nagyon tiltakoztam, de aztán rájöttem hogy utána nagyon jó, már szinte időben odaültem anya elé, amikor csepegtetnie kell. Nevettek is a barátai, azt mondták, ha nem látják, nem hiszik el.
Négy nap múlva mentünk kontrollra, a doktor bácsi hümmögött, nem várt ilyen javulást. Begyógyult a fekély. Most a gyulladást kell kezelni, holnap megyünk kontrollra, remélem most is jó híreket kapunk.

2015. July 14 Anya most nagyon boldog!

Hétfőn voltunk szívultrahang vizsgálaton és már csak egyetlen férget látott bennem a doki. Azt nem tudta megmondani, él-e még, így délután vért vettek tőlem, de már nem voltak a véremben mikrofiláriák, vagyis féregpeték. Ezért úgy gondolják, már az az egy féreg sem él. Meggyógyultam!!!
Most még azt az egy féreghullát kell majd kivenni belőlem, mert annak nincs helye ott a szívem közelében. Ezt valószínűleg katéterrel fogják megoldani a combartérián keresztül. Rosszul hangzik, de azt mondják nem fáj.

A doki szerint nagyon szerethetnek engem az égiek. Január elején megműtöttek, túléltem a gennyes méhgyulladást, altattak a műtéthez, mert nem tudtak a férgeimről, ami miatt veszélyes volt altatni. Én túléltem. Februárban már gazdihoz is költözhettem, sok kutya évekig él a menhelyen, mire gazdira talál, vagy egyáltalán nem lesz gazdája. Pár héten belül kiderült a betegségem, pedig nem produkáltam a tipikus tüneteket. Az volt a szerencse, hogy anya észrevette a nyirokcsomókat a lábamon, az ezt követő vérvizsgálat mutatta ki a fertőzést. Négy havi kezelés után gyógyultnak mondható vagyok. A szemfekélyem 4 nap alatt begyógyult. Jó, még előttem áll egy szemműtét, "plasztikai műtét" vagyis szemhéj felvarrás, de ennél nagyobb bajom sose legyen.
Igyekeztem megosztani a jó hírt a barátaimmal, hogy velem örülhessetek. Remélem ezután már csak ilyen jó hírekkel fogok jönni!!"

2016. January 19. Megműtötték a szememet

Decemberben újabb ultrahang vizsgálaton voltunk, és már egyetlen szívférget sem láttak bennem. A vérvizsgálat is negatív lett. Januárban újabb vérvizsgálatot csináltak, ez is negatív volt, nyoma sincs bennem a féregnek. Jöhet a szemműtét, az altatás már nem akkora kockázat, mint szívférgesség esetén, csak a szokásos kockázattal jár, mint bármelyik altatás.
Így aztán január 18-án megvolt a szemműtétem is. Ma már nagyobbra ki tudtam nyitni a szememet, nem szúrták azok a fránya szempillák. Egészen szokatlan a dolog, hogy nem kell hunyorognom, nem szúr, nem fáj. Mint ahogy szokatlan ez a nagy fehér valami is a nyakam körül, amitől nem látok, nem tudok közlekedni, enni, inni, még aludni is alig. Szerencsére ma már levette rólam anya az etetés idejére, de most megint rajtam van. Na nem baj, kibírom pár napig, ha ez az ára annak, hogy ne fájjon a szemem.
A barátaim nagyon szorítottak nekem, volt aki még képet meg verset is küldött. Ezúton is köszönöm a sok szeretet energiát, amit küldtetek nekem, így biztosan sokkal gyorsabban fogok gyógyulni."

 2016. June 30  Már megint orvoshoz vittek!!!

Hallottatok ti már olyat, hogy egy kutyát azért visznek orvoshoz, mert túl jól viselkedik??? Mert hogy képzeljétek, velem ez történt...

Amikor beteg voltam, nem volt szabad felizgatom magam és sétálni se jártunk, mert szörnyen felhergelt a sok, kertekből rám kiabáló kutya. Ha elmentünk otthonról, az szinte kizárólag csak orvoshoz menést jelentett, amitől anya mindig ideges, feszült volt, ezt én is megéreztem rajta és én is ideges voltam. Húztam, rángattam,képtelenség volt velem az utcán közlekedni.

Otthon közben kialakult egy rendszer, ami szerint teltek a napjaink. Mindig tudtam, mikor mi következik és ha valami eltért ettől, gyengéd bámulással próbáltam figyelmeztetni anyát. Ilyenkor nevetett és azt mondta, igazad van. Megtanultam azt is, ha kimegyünk a teraszra enni, mindig előbb anyának kell kimennie, aztán megyek ki én is.
Idő közben egészségesnek nyilvánítottak, így anya újból megpróbált elvinni sétálni. Én meg megpróbáltam maximálisan megfelelni az elvárásainak, nehogy megint visszaforduljunk a kapuból. Nem ugráltam a póráz láttán, megvártam míg anya előre megy a bejárati ajtón és hív maga után, a kapunál ugyanígy. Anya csak ámuldozott, hogy átültettem a teraszra kimenetelnél tanultakat. Hát még amikor az utcán is szorosan a lába mellett haladtam, lazán lógó pórázzal, épp csak két ujjal kellett fognia.

Miután két héten keresztül ez minden nap megismétlődött a sétáknál, ezért elvitt az orvoshoz.
Igaz, a doki bácsi azt mondta, ez nem is olyan hülyeség, mert lehet tünet ez is.
Hosszan hallgatta, mi van odabent, de azt mondta, semmit nem hall, minden rendben van.
Végül anya arra a megállapításra jutott, ha nem betegség tünete a viselkedésem, akkor biztosan megéreztem, hogy ő már nem ideges, mint amikor még beteg voltam, és rám is átragadt az ő nyugodtsága.

Itt vége szakad Dominka naplójának. Hosszú hónapok kínlódása után egyszer csak a vérvétel azt mutatta, nincsenek féregpeték Dominika vérében, és az ultrahang sem talált férget a szervezetében. Megműthették a szemeit, Dominika meggyógyult!!! Legalább is úgy tűnt, "csak" egy kis vizelettartási probléma maradt...

 Ez viszont nem akart javulni. Először hormonpótlással próbálkoztak, azután embergyógyszert kapott, egyre nagyobb dózisban, de eredmény semmi.

Illetve volt eredmény, negatív. Az embergyógyszer egyik mellékhatása a bőrallergiás reakció volt, a belső combján eleinte csak kevés, aztán a teljes combot, lábszárat beborító apró piros pöttyök jelentek meg. Kaptunk rá valami krémet, de semmit nem használt.

A másik mellékhatás a szellemi hanyatlás. Ez Dominikánál úgy nyilvánult meg, hogy a legelemibb dolgokat nem tudta megoldani. Például bedugta a fejét a zuhany és a mosdószekrény közé, előre menni nem tudott, de az már nem jutott eszébe hogy kihátráljon, csak állt ott bambán.

Máskor meg bemászott a konyhai szék lábai közé, de a keresztfa miatt nem tudott elöl kijönni, de az se jutott eszébe, hogy kihátráljon, ezért a hátán a székkel járkált tovább a lakásban. Aztán ő is elkezdte a körbe-körbe járkálást, hogy már én szédültem, amikor néztem. A fenti képeken látható okos kis szemekbe a bambaság költözött.

Végül a lábán lévő sebekből mintát vettek, mert annyira csúnya volt, de fogalmuk se volt, mi lehet ez, ilyet még nem láttak. Aztán kiderítették, hogy húsevő baktérium, ez még emberre is veszélyes, a rendelőbe se vigyem be, mert megfertőzhet mindent, végül beengedték a rendelőbe, de egy nejlont leterítve a földre úgy altatták el. Én akkor is vele maradtam az utolsó szívdobbanásáig.

Azt tanácsolták, ne is vigyek kutyát a házhoz még vagy egy évig, amíg biztosan el nem hal ez a baktérium a kertben is. Próbáltam utána olvasni, de sehol nem írták, hogy ez ilyen veszélyes lenne. Végül írtam annak a labornak, aki megvizsgálta a kenetet, meg a fő állatorvosnak is elküldtem a leletet és kérdeztem, valóban ennyire veszélyes-e. Mindketten azt válaszolták, hogy ez a baktérium csak azon a kutyán volt veszélyes, de a levegővel érintkezve a kertben már régen elpusztult. Nyugodtan vihetek haza másik kutyát. Ami hamarosan úgy is lett, de előbb szeretnék mutatni valamit, pár képet.

Jól nézzétek meg, ilyen lett Domi lába, a hátán ilyen keményen felgyűrődött bőr, a redők között ugyanolyan lerakódások, mint a lábán. Kísértetiesen hasonlítanak a képek a következő kutyám, Suzy sebeihez. Kiderült, hogy egyetlen betegség okoz ilyen kalciumos lerakódásokat a bőrön, az ami Suzynak volt. Csak akkor még nem tudtam erről, amikor Domit húsevő baktériumosnak kiáltották ki, pedig chusing kóros lehetett...

Ilyenek voltak Dominika sebei:

És ilyenek Suzy sebei:

 Dominika háta, a felgyűrődött bőr alatt kemény tapintású réteggel, még szőrrel fedve.

Tehát Dominikát is el kellett altatni, 2017 január 17-én, és csak két évet voltunk együtt, azt is leginkább betegséggel töltöttük, de legalább ápolást, szeretetet kapott addig is.

Dominika elvesztését nagyon megszenvedtem én is, az együtt átélt szörnyűségek, azután az elengedés, és hogy azt javasolták, sokáig ne is legyen kutyám. Sose gondoltam volna, hogy ilyen nehéz nekem kutya nélkül élni. Nem is bírtam sokáig. Februárban megláttam a menhelyen a következő kutyámat. Na de erről majd legközelebb...

Nem valami sűrűn látogatok el ide, pedig rengeteg dolog történt. Csak hát olyan dolgok, amik lefoglalták az egész napomat, írni se időm, de még inkább kedvem nem volt. Sok és nagyon rossz dolog történt...

Spagit 2008-ban fogadtam örökbe, akkor kb. 5 évesnek mondták. 2015-ben már nagyon meglátszott rajta a kora, el is hagyta magát egy kicsit, a sétákból már egy sarok után visszafordult, legtöbbet az ágyában aludt. Akkor már 7 éve volt nálam, kb 12 éves volt, ami boxer életkorban nagyon ritka.

Úgy gondoltam, jót tenne neki egy fiatalabb kutyatárs, meg nekem is jó lesz, ha nem maradok egyedül, majd amikor Spagi elmegy. Találtam is a menhelyen egy kellően sovány, szeretetre vágyó boxerlányt, Dominikát.

Februárban haza is hoztuk.

Spagi boldogan fogadta, nagyon jól elvoltak együtt.

Domi is nagyon hamar beilleszkedett, őrizte a házat, és Spagi is vidámabb lett kicsit.

Áprilisban még együtt napfürdőztek, aztán egyszer csak Spagi leesett a lábáról, nem evett, már lógott rajta a bőr. Vittük az állatorvoshoz, ultrahangra küldték.  A máján egy alma nagyságú daganat...

Hazavittük és már mindenre fel voltam készülve. Leginkább csak feküdt, de ha felállt, akkor céltalanul kóválygott a lakásban meg a kertben körbe-körbe, aztán egyszer csak eldőlt, hogy csak úgy kongott. Pihent egy kicsit, aztán feltápászkodott és folytatta a céltalan körözést. Eközben már semmit nem evett, de még csak nem is ivott, fogalmam se volt, miből van még egyáltalán ereje lábra állni. Lehet hogy voltak fájdalmai, de soha egyetlen hangot nem adott ki, csendben tűrt. Dominika meg, mint aki érzi, hogy a barátnőjével valami nagy baj van, ott feküdt mellette...

Aztán eljött az az idő, amikor be kellett látnom, már nem segíthetek rajta, ő már csak szenved, jobb lesz, ha elengedem. Nehéz volt 7 szép együtt töltött év után kimondani a végső szót, de ígéretemhez híven most is mellette maradtam az utolsó szívdobbanásáig.

Dominika egy ideig kereste őt, nem akart befeküdni a megörökölt ágyába se, de aztán beletörődött, hogy csak én maradtam neki. Nekem meg jó volt, hogy ő itt volt velem, egy picivel könnyebb volt így túltenni magam a történteken.

Aztán az élet úgy hozta, hogy lett elég idegeskedni való, ami elvonta a figyelmemet a múltról, Spagiról, és csak azért izgultam, hogy legalább Dominika túlélje a dolgokat.

Ne de ez már a következő bejegyzés témája lesz...