Egy hónap alatt szépen begyógyultak Suzy sebei, már a szőr is elkezdett növekedni körülötte. Aztán áprilisban egyik éjjel felkeltett, hogy ki kell mennie, majd hajnalig még néhányszor felébresztett. Délelőtt már fél majd negyed óránként ment ki, de pár cseppnél több nem jött, csak kínlódott. Délután elmentünk az orvoshoz. Hümmögés, lehet hogy felfázott, kapott antibiotikum szurit, meg otthonra tablettát. Reménykedve hazamentünk, adagoltam a gyógyszert, de másnap újabb probléma merült fel. Nem győztem utántölteni a vizes tálját. Gondoltam az antibiotikum mossa ki a veséből a fertőzést, de pár nap múlva elképzelhetetlen méreteket öltött a vízivás. Újra mentünk az orvoshoz. Vérvétel, azonnali vércukor vizsgálat - de nem cukros. Akkor mi okozza a tüneteket? Mérjem, hogy mennyi vizet iszik. Napi 6 liter jött ki úgy, hogy nem mertem többet adni neki, erre a virágcserepek alól lefetyelte ki a vizet.
Vérvizsgálatok, tesztek követték egymást, pár hét múlva volt egy diagnózis: cushing-kór. A mellékvese túl sok hormont termel, aminek két oka lehet. Az egyszerűbb ok, daganat a mellékvesén. Ezt egy "egyszerű" műtéttel meg lehet szüntetni. A másik, bonyolultabb ok az agyalapi mirigy daganata. Ilyen műtétet emberen végrehajtani is bonyolult meg drága, kutyán nem hallottam, hogy valaha is megcsinálták volna. Kell egy ultrahang vizsgálat, ami eldönti, a mellékvese daganata okozza-e a bajt, vagy az agyalapi mirigyé.
A mellékvesén nem lehetett látni elváltozást, tehát a rosszabb változattal kell számolnunk, az agyalapi miriggyel. Van egy gyógyszer, ami nagyon drága, de segíthet. Kicsit el is csodálkoztam, hogy a gyógyszer melletti leírás háromszorosát kell adnom, dehát nem én vagyok az orvos. Két heti adag 30 ezer volt. Akkor újabb teszt kellett és ezek a tesztek tízezres nagyságrendűek, két hetenként.
Közben Suzy bőrén egyre több redő, kemény, egyben mozgó bőr és seb alakult ki. (Pont olyanok, mint Dominikán voltak)
Később kenetet vettek ezekről a sebekről, de semmivel se lettek okosabbak az orvosok. Csak azt hallottam, ilyet még nem láttak a praxisuk alatt.
Május végére már nagyon csúnya lett a háta, de még volt rajta szőr, csak csomókban hullott. A folyamatos vérvételek miatt mindkét mancsa leborotválva, beültetett kanülökkel. Szegénykém egyre rosszabbul nézett ki.
A gyógyszeradagot, ami már úgyis magas volt, megemelték, mert a tesztek nem hozták a várt eredményt.
Június 24-én még ilyen volt a háta, aztán szinte naponta romlott az állapota.
A doki lekapirgálta a vart a sebekről, mert alatta büdös, gennyes volt. Előbb egy ócska pólót húztam rá, majd egy lepelt varrtam neki, mert rajokban támadták a legyek, nem is tudtam kiengedni a kertbe, de a lakás is büdös volt tőle.
Ezt a képet csak erős idegzetűek nézzék meg. Július 13-án már ilyen volt a háta:
A megemelt gyógyszeradagnak az lett az eredménye, ami a gyógyszer egyik gyakori mellékhatása, teljesen elment az étvágya. Szó szerint semmit nem evett. Újra a Noésok segítségét kértem, akik ahhoz az orvoshoz irányítottak minket, akihez ők hordják a kutyáikat. Itt ért a meglepetés.
Ledöbbentek, mekkora adagban kellett adnom a gyógyszert a kutyának. Egyből tudták, hogy a kutya hátán ezek a sebek a cushing-kór jellemző tünete, kizárólag ez a betegség okoz ilyen tüneteket, igaz hogy elég ritkán jelentkezik, de illene ismerni. Kalcinosis vagyis mészlerakódás. Adtak rá egy fürdetőt, amivel minden nap meg kellett fürdetnem, úgy tűnt, hűsíti a sebeit és le is áztak a pörkökből, icipicit szebb is lett a bőre, de még mindig nem evett. Egyszóval alaposan elkezelték őt a másik orvosnál.
Július 13-tól 19-ig egy héten keresztül hurcoltuk infúzióra az új rendelőbe, volt hogy már jártányi ereje se volt, de miből is lett volna. Egy picike konzerv gyógytápot kellett felhígítanom és fecskendővel a szájába nyomni, de egy 20 dekás konzervet nem tudtam így megetetni vele egy nap alatt.
Miután egy hét alatt sem kezdett el enni, a vizet is csak amennyit fecskendővel a szájába nyomtam, annyit ivott, nem volt mit tenni, el kellett engedni. Utolsó nap még készítettem róla pár képet, aztán elbúcsúztunk, de most is végig ott voltam vele.
Ilyen édes pofija volt még az utolsó napján is, így fogok emlékezni rá.
Március 11-től július 19-ig volt velem, szinte az első perctől kezdve küzdelem volt vele az élet, mégis belopta magát a szívembe, vagy talán pont azért? Egy hatalmas űr maradt a szívemben és töméntelen mennyiségű keserűség.
Ebben az évben január 17-én kellett megválni Dominikától, július 19-én Suzytól, teljesen összeroppantam. A Noés lányok azt kérdezték, hogyan segíthetnének nekem. Azt feleltem, hozzanak egy akármilyen kutyát ideiglenesbe, aki egy kicsit segít elterelni a gondolataimat.
Másnap, 2017. július 20-án hozták el nekem Búzát, akit később átkereszteltem Babának. Ő volt az akármilyen ideiglenes kutya, akiről majd legközelebb írok. Ő a jelenlegi kutyám, egy ajándék a sorstól, amit a sok beteg kutya ápolásáért kaptam.
