Mayának az utóbbi időben veszettül elkezdett hullani a szőre. Jó, tudom ilyenkor ősszel ez természetes, na de nem ennyire. Már nem mertem fésülni, mert attól féltem, kopasz kutya lesz belőle. Hiába volt a nyers tojás, szőrtápláló vitamin tabletta, Caniprem, a szőre matt és csapzott maradt, és továbbra is marékszámra fésültem ki belőle.
Nem maradt más hátra, elmentünk az állatorvoshoz. Nem részletezem az egyéb kezeléseket, de többek között egy Nizoral samponos fürdetést is felírtak nekünk.
Kora délutánra egy kicsit melegedett az idő, akkor előkészítettem mindent a fürdéshez, és elkezdtem becsalogatni Mayát a zuhanyzóba. Valamiért nagyon nem akart bejönni, végül be kellett emelni a két első mancsát és a hátsóját betolni. Maya elég nagy darab, még jó, hogy 90-es a zuhanyfülke, így én is befértem mellé. Mereven állva tűrte a fürdetést, teljes testsúlyával a lábomnak dőlve, mert ott azért mégiscsak biztonságosabb. Így aztán időnként több sampon ment a lábomra, mint Mayára. Láthatóan élvezte a vakargatást, de még a melegvizes öblítést is, attól egészen ellazult a merev testtartása.
A zuhanyból kifelé jönni sokkal egyszerűbb volt, mint befelé. A szekrények, a mosógép, a zuhany kívülről is, a csempe, na meg persze én is, pillanatok alatt minden tele lett szőrös vízzel, ahogy megrázta magát. Ezután még jól megdörzsölgettem törülközővel, majd elkezdtem hajszárítóval szárítani. Szerencse, hogy süket a lelkem, így cseppet se zavarta a hajszárító zúgása. Aztán betakargattam pléddel, és újra bementem a zuhanyfülkébe, hogy tisztába tegyem és én is megfürödjek, amikor megszólalt a mobilom.
Vizes talppal, mezítláb, csurom vizesen kicsattogtam felvenni. A barátnőm volt az. Már épp akartam mondani, hogy picit később visszahívlak, amikor közölte, engedj be, nem szól a csengőd. Végignéztem magamon, ott álltam egy szál fehérneműben, egy nyakamig vizes és kutyaszőrős pólóban, a hajamról patakokban folyt a víz és nekem kedves vendégem jött, az egyetlen barátnőm, akit folyton heccelek, mióta vidékre költöztem, hogy ő miért nem látogat meg engem, legfeljebb egy évben egyszer, amikor ő pont olyan messze lakik tőlem, mint én őtőle. Nahát most meglátogatott, váratlanul, meglepetésként. Na mondhatom, jól meg is lepődtem. De ő hogy meg fog lepődni, ha meglát engem. Ilyen mocskosan talán még sose látott.
Húztam egy nadrágot és kicsöpögtem kaput nyitni. Szerencsére jót nevetett, hogy ilyen jól sikerült a meglepetése, mert senkinek nem szólt, hogy jön. Délutánra, jóval későbbre vártam ugyan vendéget, egy másik kedves nyugdíjas társamat, Évit, de ő se tudta, hogy Erzsike is jön.
Miután jól kinevettük magunkat, Erzsike közölte, ha már így nézek ki, én is meg a lakás is, akkor fürdessem meg Spagit is. Spagi szeret pancsolni, ő a kerti medencébe is belemegy, míg Maya nagy ívben elkerüli azt. Úgyhogy ismét bepattantam a szép tisztára mosott zuhanyfülkébe és Spagit is megfürdettem. Őt nem Nizorallal, hanem gyógynövényes kutyasamponnal. Rá is fért a fürdetés, pedig minden nap, amikor bejön, áttörülgetem vizes szivaccsal, mégis jó koszos víz folyt le róla. Erzsike törülgette őt szárazra, a kis rövid szőrével nincs annyi baj, mint Maya hosszú hajával. Én ismét zuhanyt takarítottam, majd megpróbáltam magamat is tisztába tenni. Sikerült is lezuhanyozni, kezdetben még langyos vízben, de nagyobb részt már csak jéghideg víz jutott a villanyboylerből. Alaposan fel is frissültem tőle, csak nátha ne legyen a vége.
Viszont lett két illatozó selyemszőrű kutyám, akiknek a fürdés okozta trauma után a nap végére jó dolguk lett. Ugyanis estig hárman (közben Évi is megjött) felváltva simogattuk őket, mert mit is csinálhattunk volna mást, hiszen csak a szánk volt foglalt a beszélgetéssel.
