Suzy távozása napján a Noé-s lányok megígérték, hogy másnap hoznak nekem egy kutyát, ezért azt a délutánt munkaterápiával töltöttem. Mindent átmostam, lemostam, fertőtlenítettem, bár néha nem láttam a könnyeimtől, hogy mit csinálok, de azért sikerült rendesen lefoglalni magam. Még most is, ahogy ezeket a sorokat írom, elkap az az érzés, mint akkor, amit nem tudtam meghatározni, hogy pontosan micsoda. Volt benne jó adag keserűség, emlékezés, de volt benne kíváncsiság is, milyen lesz az új kutya, egyáltalán össze tudunk-e barátkozni, közben volt bennem egy belső remegés, egy feszültség is. Valahol tudat alatt talán attól féltem, megint egy beteg kutya kerül hozzám, elég volt egy fél éven belül két kutyát elveszíteni, most nem tudnám elviselni egy újabb elvesztését. Aztán arra gondoltam, csak ideiglenesen lesz nálam, nem is szabad nagyon megszeretnem, hátha hamar lesz gazdája és akkor úgyis elviszik.
Aztán másnap megérkezett a kutyus. Kellően sovány volt, hosszú vékony lábaival olyan volt mint egy esetlen kamasz, kiálltak a csontjai, a bordáit meg lehetett számolni -és ami nekem nagyon furcsa volt, boxer, vágatlan farokkal. Hosszú vékony farka volt, ami állandóan járt jobbra-balra, közben hatalmasakat suhintva vele mindenre, amit ért, még a lábszáramra is. Már nagyon is értem, miért vágják le kicsi korában a farkát, életveszély mellette állni, amikor örül.
Márpedig ez a kutyus nagyon örült. Izgatottan szaglászott végig mindent, csak reméltem, hogy nem talált semmit az előző kutya betegségéből, a hátáról lepergett gennyes pörkökből, hiszen megpróbáltam nagyon alaposan kitakarítani mindent. Remélem csak a tisztítószerek illatát érezhette, bár az ő orrukkal ki tudná felvenni a versenyt.
Az orvosi könyve szerint még nem volt két éves. Az emlőit elnézve voltak már kölykei, de talán csak egy alom. Mint kiderült, egy éves kora előtt már volt bent egyszer a menhelyen, akkor a chip alapján megtalálták a gazdáját, aki el is jött érte, most viszont a gazdák adták le. Állítólag nem lehetett vele bírni, csipkedte a mamát és állandóan ugatott. Azóta persze már tudom, mi volt a baj vele: nem foglakozott vele senki, ő pedig megpróbálta játékra bírni, akit lehetett, ha nem ment, akkor ugatással mondta el a véleményét. Mióta foglalkozom vele, semmi csipkedés, ha ugat is valamiért, azt is egy ujj felemelésre abba hagyja. Na de ne menjünk ennyire előre.
Tehát megérkezett a kutya, aki állítólag a Búza névre hallgat. Illetve nem hallgat, hiába mondtam ki a nevét többször is, ő csak rohant körbe és szimatolt, mintha ott se lennék. Na ez is jól kezdődik.
Nagyon hülye nevet adtak neki, de ez van a könyvében is, úgy hívják Búza (????) no de miért? Én szegénykét később is többnyire Suzynak hívtam, pedig próbáltam odafigyelni, aztán néha csak annyit mondtam neki, gyere ide Zabszem, ha búza akkor ezzel az erővel zab is lehet, de ő jött ha bárhogy is hívtam. Próbáltam a Baba, Babi névre szoktatni, ő lehetne a Baby Girl, olyan vékony hosszú lábai vannak mint egy táncosnőnek.
Azért egy kis ebéddel le lehetett venni a lábáról. Azt hiszem rá is fér egy kis hízlalás...
Bordaszámlálás:
Amikor megtalálta az ágyat, félve kuporodott össze benne, mint aki azt gondolja, most biztosan rosszat csináltam. Nem tudom, milyen helye lehetett az előző gazdinál...
Olyan kis aranyosan buta feje volt...
Szegénykét nagyon rossz volt simogatni, a kezem minduntalan elakadt a csigolyáin, a bordáin vagy a szúrós csípőcsontján.
Gondoltam egy merészet, vagy megharap, vagy nem, ha első nap mindjárt fürdetéssel kezdem, de nem volt semmi baj, ahogy a két első mancsát a kád szélére emeltem, már ugrott is be és élvezte hogy vakargatom, emelte a hátsó lábait, hogy a belső combját is le tudjam mosni rendesen. A kádból se kellett kiemelni, kiugrott magától, a törülgetésre azt hitte játék, de a hajszárító már ijesztő volt számára. Nem baj, nyár van, meleg van, csak nem fog megfázni, de azért több száraz törülközővel még átdörzsöltem. Még a füleit is hagyta kipucolni.
Aztán végigpróbáltam a játék készletet, de egyik sem érdekelte, csak megszagolta és odébb állt. Csak nézte, hogy gurul a labda, de nem futott volna utána. Csiklandoztam az orrát a csomó bojtjával, más kutya már régen ráharapott volna, ő csak elhúzta a fejét. Mintha soha nem vettek volna neki ilyen játékokat, mintha soha nem is játszottak volna vele, mintha csak fegyelmezték volna eddigi rövidke életében, ha rászóltam, behúzott farokkal azonnal szót fogadott. Már megint kifogtam egy olyan boxert, aki ellent mond minden ismeretemnek a boxerekről, vagyis nem játékos, nem bolondos?
Na azért egy valami csak felkeltette az érdeklődését, a labda ami meg volt töltve keksszel. Persze ez is csak addig érdekelte, amíg gurítás közben potyogtak belőle a falatkák.
Első éjszaka szerencsésen bekakilt - a fürdőszobában. Azt találta legtávolabbi helynek az ágyától, de a kőről könnyű is volt feltakarítani. Nem bántottam, de azért kapott egy ejnye-ejnyét, többé nem is fordult elő vele ilyesmi, Csak odajön az ágyamhoz, valamit halkan nyöszörög, vagy csak finoman megböki a takaró alól kilógó kezemet vagy lábamat és már ébren is vagyok. Az első nap megmutattam neki a kertben, hol intézheti a dolgát és miután intézett is valamit, jó alaposan meg is dicsértem, de azt már nem tudom, ennek köszönhető-e, hogy azóta is arra a 2-3 nm-re jár intézni a dolgát, amit első nap megtalált magának.
Délelőtt elsétáltunk az állatorvoshoz. Mielőtt megkérdezitek, nem, nem azokhoz, akinél Spagit elaltattuk, ahol Dominikát félre diagnosztizálták és ahol Suzyt háromszoros adag gyógyszerrel elkezelték. Szerencsére van másik állatorvosi rendelő is séta távolságban, most oda mentünk. Az orvosi könyve szerint negatív lett a szívféreg tesztje. Dominika óta minden kutyát szűrnek a menhelyen szívféregre, nem adják ki betegen, csak ha az örökbe fogadó tud róla és ennek ellenére vállalja a kezelését. Persze legtöbben nem vállalják, így rengeteg pénzük elmegy a kezelésekre, mert a bekerülő kutyák nagy része sajnos szívférges. Talán ezért is dobják ki őket az utcára, mert túl drága lenne kezeltetni?
Búza szíve, szőre, bőre, tüdeje minden rendben, a fogai különösen szépek, csak az orrán volt egy kis friss seb, valami verekedés eredménye lehet, mert a nyelve hegye is be van szakadva úgy 1 cm-nyit, mint egy kígyónak, olyan villás nyelve van. (Vagy: jól felvágták a nyelvét - így szól a mondás arra, aki felesel)
Egyszóval ő egy fiatal, kicsit sovány, de egészséges kamaszlány, hosszú kezekkel és lábakkal, mint az a kamaszoknál szokás. A hasmenése miatt kapott antibiotikum szurit, bélflóra pótló tablettát, diétáznia kell rizsnyák, reszelt sárgarépa meg alma, esetleg egy kis sovány csirkehús, meg továbbra is napi 2x3 széntabletta. 23,6 kg, nem valami súlyos egyéniség. A doktornő egyet értett velem, hogy majd házikoszttal próbáljam felhízlalni, de mindenképp tegyek bele reszelt sárgarépát meg reszelt almát is, a vitaminok, ásványi anyagok miatt. Nem tudtam, mit fog szólni a nyúlkajához, de kipróbáltam. Ilyen lett a nyúlkaja
Összekeverve így festett a diétás reggeli
Hogy mit szólt hozzá? Ez a pici répaszálacska maradt belőle a tál alján
Ezután naponta kétszer kapott ilyen menüt, bár még fiatal kutya, nem kellene kétszer etetni, de sovány is, nem árt híznia, meg nagyon mozgékony is. Ha egyszerre terhelem meg a pociját az egy napi emelt adaggal, akkor könnyen kaphat bélcsavarodást, amire a boxerek nagyon hajlamosak, mert persze evés után is rohangálniuk kell. Később az almát már reszelni se kellett, csak felkockázva beledobáltam a táljába, aztán meg a legjobb móka volt, ha elgurítottam egy egész almát, futott is egyet után, majd a mancsai közé fogva szépen elrágcsálta. Azóta is megeszik mindenféle gyümölcsöt, amit mi is eszünk.
Pár nappal az érkezése után elkezdett köhögni. Kétségbe voltam esve, hogy már megint egy beteg kutya, mentünk is az orvoshoz. Kaptunk gyógyszert, adjam be neki mézzel, úgy nézett ki, hozott haza egy kis kennelköhögést. A fülében meg gombák tenyésztek, azt is kezelgetni kellett, de szerencsére rendbe jött, azóta is gyönyörű rózsaszín fülecskéi vannak és remekül hagyja tisztán tartani is.
Két hét sem telt el és máris jobb volt ránézni, gömbölydedebbek lettek az idomai, bár még volt mit felszednie, de jó úton jártunk.
Tehát Búza ideiglenes befogadói szerződéssel került hozzám, továbbra is a NOÉ a tulajdonos, én csak gondozom, nevelgetem őt. Amúgy első perctől elég szófogadónak tűnt, ha a helyére küldtem, ott is maradt, amíg ettem, nem jött oda koldulni, nyálat csorgatni. Na jó, egy kicsit folyt néha a nyála az ágyában ülve, ha valami különösen illatosat ettem, de akkor se jött oda. Egyébként mindenütt a nyomomban volt (azóta is), szemmel tartott, nem engedett keseregni, bújt hozzám ha leültem, de soha nem volt tolakodó, mint aki érezte rajtam, hogy valami bánt, most nem örülnék, ha piszkálna. Persze én is megpróbáltam minél többet foglalkozni vele, már csak önzésből is, mert addig se Suzy járt az eszemben. Mégis számtalanszor Suzynak szólítottam szegényt, de nem foglakozott vele, jött ha hívtam.
Séta után hazafelé a szomszéd ház előtt elkezdett húzni. Lazítottam a pórázon, szaladt a kapunkig és ott megállt, jelezve hogy itt lakom!!! Azt hittem, az első sétánál csak véletlen volt, hogy megállt a kapu előtt, de másnap ugyanezt csinálta, előre szaladt, amennyire a póráz engedte, a kapuhoz érve megállt és visszafordult felém, mint aki azt mondja, tudom hogy itt lakom, hazaértünk.
Azt írták róla a honlapon az ismertetőben, hogy nagyon aktív, mozgékony kutya, ahogy az a korához és fajtájához illik. Ezért kicsit meg voltam ijedve, bírok-e majd vele? Volt nekem már kölyök boxerem, ismerem őket. De ezzel a kislánnyal semmi baj nincs. Sokkal nyugodtabb, mint vártam, persze sokkal mozgékonyabb, mint beteg kis elődje volt, ez helyes is, de sétánál is szót fogad, mindenre figyel, amit mondok neki, ahogy mondani szokták, szinte issza a szavaimat. Lehet hogy csak az én nyugalmam ragad át rá, lehet hogy a kezdeti beilleszkedési időszakban ilyen csak, majd meglátjuk.
Mindössze egy hónapot élt a menhelyen, gondolom már a gazdájánál lefogyott. Azt írták, családi körülmények megváltozása miatt adták le. Sajnos most hasmenése lett, ami várható is volt a kajaváltás miatt, reggel jókora adag rizzsel kapta a reggelijét, reméltem hamar rendeződik a dolog. Volt egy csomó lefagyasztott kész házikoszt meg még főzni való is a mélyhűtőben, szegény Suzynak nem kellett már az utóbbi időben semmi. Majd most ez is hasznosul...
Az első két etetésnél háromszor is körülszaladta Búza a teraszon az asztalt, nagy izgalmában, mielőtt leült volna a parancsomra. Másnap reggel már egyetlen kör nélkül leült és várta a vezényszót, amikor ehet. Úgy tűnik, könnyen fog tanulni, elég fiatal még hozzá.
A kispárna meg úgy látszik a génjeikbe van kódolva, mert ő is arra teszi a fejét, akár csak az eddigi boxereim
Érdekes dolgot figyeltem meg. Búza mindenkit megmorgott, még a saját fiamat is, - amíg meg nem öleltem az illetőt. Amikor látta, hogy én kedvesen fogadom, akkor már neki se volt semmi baja vele.
Az egyik séta alkalmával másik irányból jöttünk haza, nem onnan, ahonnan az érkezése napján közelítette meg a kaput, hanem a ház sarka felől. Beleszimatolt a levegőbe, kicsit bizonytalanul, majd elindult a kapu felé, beleszagolt a kapu sarkába, majd rám nézett, hogy nem toltál ki velem, innen is hazatalálok. Másodszor volt a rendelőben és már kanyarodott is be a kapun, ment fel a lépcsőn, megtorpanás nélkül. Hát hiába, fiatal kutya. A többi örökbe fogadottam 5 év körüli volt, ő a legfiatalabb. Ezért is kapta a Baba nevet tőlem, a többihez képest baba korú
Egy babához illően augusztus első napjaiban már hajlandó volt játszani is. Az úgy történ, hogy először fülpucolás volt, az átment fülmasszírozásba, amitől annyira elgyengült hogy lefeküdt, majd hanyatt fordult, hempergett, a mancsával kalimpált, a szájával az ujjaimat próbálta megfogni. Akkor nyomtam a szájába ezt a csomót, a bojtjával már máskor is próbáltam ingerelni, de elfordította a fejét. Most kialakult végre egy kis huzavona közöttünk, végül engedtem. El akart szaladni vele, de visszahívtam, akkor feküdt be az ágyába én meg bementem a telefonért, készült egy videó is.
Baba egy édes eleven játékos kamaszlány, aki úgy tud hízelegni, az emberhez bújni, mint egy kiscica. Szót fogad, ehettünk ihattunk mellette, oda se jön, amikor a legjobban belemelegszik a játékba, egyetlen szóval le lehet állítani. Igaz, még tanulja a dolgokat, feszegeti a lehetőségek határait, de Cesar Milan szavaival élve, akkor lehet korrigálni, amikor mutatja a rossz viselkedést, és azonnal kell is korrigálni.
Csakhogy a képe és az adatai fent maradtak a honlapon, hiszen nálam csak ideiglenesen kapott helyett. Mivel fiatal kutya volt, sokan jelentkeztek érte, hogy elvinnék. Szerencsére az ideiglenes befogadó elsőbbséget élvez, ha meg akarja tartani véglegesen is a kutyát, így sürgősen el kellett döntenem, visszaadom-e. Akkor már nem is volt kétséges, hogy nem szeretném visszaadni, de egy kis időt kértem, hogy anyagilag is helyre rázódjak, mert Suzy betegsége kimerítette a kasszát, elfogyott az összes megtakarításom. Búza-Baba az én kutyám kell legyen...
