Ki tudja nekem megmondani, miért szeretik a kutyák kihúzni az udvarra a párnájukat? Mondjuk azt értem, hogy Alexa kihúzta Brútusz házából a szőnyeget a hóra (soha nem a sajátjából, azt már nem), és ráfeküdt. Spagi viszont csak kihúzza, majd bent ráfekszik a másik kutya párnájára.
Pénteken vendégségbe mentem, de ha már bent járok a városban, gondoltam megveszek pár apróságot, ami persze azzal jár, hogy boltról boltról kell járkálni. Vagyis kényelmes cipő kell, ami általában nem azonos az elegánssal. Én is megpróbáltam kiválasztani a legkényelmesebbet, na persze hogy jól mellé fogtam. Erre már az utcánk felénél járva rájöttem, ezért gyorsan visszafordultam, hogy felvegyem a trampli de kényelmes cipőt, míg ezt a szatyorba süllyesztve magammal vigyem.
Fél sarok oda, fél sarok vissza, és a kapun belépve látom, hogy Spagi párnája máris az udvar közepén hever. Csak szó nélkül felemeltem, mire Spagi az orrát a két mellső lába közé dugva eloldalgott. A biztonság kedvéért azért utána küldtem egy-két micsináltálmármegintet, meg nemszégyelledmagadot, majd bezártam a párnát a kazánházba. Feküdj a csupasz műanyag ágyadba, ha nem kell bele a párnád.
Mondanom se kell, hogy ezt a tanácsomat nem fogadta meg. Amikor hazajöttem, Spagikám Alexa ágyában terpeszkedett, Alexa párnáján, míg szegény kis öreglány a csupasz szőnyegre kényszerült.
Tegnap aztán, mielőtt elmentem itthonról, magam elé állítottam Spagit, hogy komolyan beszéljek a fejével. Megfogtam a párnája csücskét, majd közöltem az érdeklődve néző pofival, hogyha ezt még egyszer meglátom kint az udvaron, komoly bajok lesznek.
- Nem fogod kihúzgálni, mire hazajövök? - kérdeztem végül.
Spagi megcsóválta a fejét jobbra-balra, mint aki nemet int, még toppantott is hozzá. Még megérem, hogy egyszer meg is szólal, olyan okos a kis aranyom. Na majd este meglátom, hogy betartod-e az ígéretedet.
Betartotta!
Elég későn értem haza és fel voltam rá készülve, hogy mindent hurcolhatok be megint az udvarról. Semmihez nem nyúltak, minden rendben volt. Tudom, hogy Spagi a főkolompos az ilyesmiben, mert Alexa kiöregedett már a rosszalkodásból, Maya meg amióta nálam van, az egy illatozó pogácsás zacskó kivételével még soha semmihez nem nyúlt. Így aztán első sorban Spagi kapta a nagy dícséretet. Egyik kezemmel az ágyában heverő párnáját simogattam, a másik kezemmel Spagit, miközben mindenféle ismert dícsérő szót elmondtam neki, remélve hogy összeköti így a dícséretet a párnájával. Erre ő boxer stílusban rázni kezdte a popsiját. A nem boxereseknek mondom, hogy ezt azért csinálják, mert azt a pici farokcsonkot nem lehet elég látványosan csóválni, az egész popsit kell jobbra-balra tekergetni, hogy kellően ki legyen fejezve az örömük.
A nagy örömködésbe persze beszállt a másik kettő is, ilyenkor aztán nagyon kevésnek bizonyul két kéz a három kutyához. Még szerencse, hogy ők soha nem marakodnak egymással emiatt. Így aztán a nagy körülöttem tekergés közben felváltva tudom mindegyiket simogatni, dögönyözni. Bár nem árt ilyenkor igénybe venni falat, ajtófélfát vagy valamit - támasztéknak, hogy biztosabban megálljak a lábamon.
Látjátok, mennyivel jobb így, mint amikor mosolyszünettel vagyok kénytelen bezárkózni a lakásba?
