Nem valami sűrűn látogatok el ide, pedig rengeteg dolog történt. Csak hát olyan dolgok, amik lefoglalták az egész napomat, írni se időm, de még inkább kedvem nem volt. Sok és nagyon rossz dolog történt...
Spagit 2008-ban fogadtam örökbe, akkor kb. 5 évesnek mondták. 2015-ben már nagyon meglátszott rajta a kora, el is hagyta magát egy kicsit, a sétákból már egy sarok után visszafordult, legtöbbet az ágyában aludt. Akkor már 7 éve volt nálam, kb 12 éves volt, ami boxer életkorban nagyon ritka.
Úgy gondoltam, jót tenne neki egy fiatalabb kutyatárs, meg nekem is jó lesz, ha nem maradok egyedül, majd amikor Spagi elmegy. Találtam is a menhelyen egy kellően sovány, szeretetre vágyó boxerlányt, Dominikát.
Februárban haza is hoztuk.
Spagi boldogan fogadta, nagyon jól elvoltak együtt.
Domi is nagyon hamar beilleszkedett, őrizte a házat, és Spagi is vidámabb lett kicsit.
Áprilisban még együtt napfürdőztek, aztán egyszer csak Spagi leesett a lábáról, nem evett, már lógott rajta a bőr. Vittük az állatorvoshoz, ultrahangra küldték. A máján egy alma nagyságú daganat...
Hazavittük és már mindenre fel voltam készülve. Leginkább csak feküdt, de ha felállt, akkor céltalanul kóválygott a lakásban meg a kertben körbe-körbe, aztán egyszer csak eldőlt, hogy csak úgy kongott. Pihent egy kicsit, aztán feltápászkodott és folytatta a céltalan körözést. Eközben már semmit nem evett, de még csak nem is ivott, fogalmam se volt, miből van még egyáltalán ereje lábra állni. Lehet hogy voltak fájdalmai, de soha egyetlen hangot nem adott ki, csendben tűrt. Dominika meg, mint aki érzi, hogy a barátnőjével valami nagy baj van, ott feküdt mellette...
Aztán eljött az az idő, amikor be kellett látnom, már nem segíthetek rajta, ő már csak szenved, jobb lesz, ha elengedem. Nehéz volt 7 szép együtt töltött év után kimondani a végső szót, de ígéretemhez híven most is mellette maradtam az utolsó szívdobbanásáig.
Dominika egy ideig kereste őt, nem akart befeküdni a megörökölt ágyába se, de aztán beletörődött, hogy csak én maradtam neki. Nekem meg jó volt, hogy ő itt volt velem, egy picivel könnyebb volt így túltenni magam a történteken.
Aztán az élet úgy hozta, hogy lett elég idegeskedni való, ami elvonta a figyelmemet a múltról, Spagiról, és csak azért izgultam, hogy legalább Dominika túlélje a dolgokat.
Ne de ez már a következő bejegyzés témája lesz...
