Nemsokára új vendégem érkezik, a téli hónapokra Babának egy játszótárs...
Télen mindig gondban vannak a menhelyen. boxereket nem lehet egész télre kint hagyni a hidegben egy kennelben. Ezért ideiglenesen a télre befogadok egyet. Egy 8 éves kutya, akit leadott a gazdája, talán mert már öreg...
A barátaim kinevetnek, még hogy ideiglenesen. Ott fog ragadni nálad, meg fogod szokni, meg fogod szeretni, nem tudod majd visszaadni. Nem a megszokás, megszeretés a gond. Be kell látnom, hogy már öreg vagyok ahhoz, hogy két ekkora kutya igényeit kielégítsem, játékban, takarításban, sétáltatásban, na meg anyagiakban. Eleve kikötöttem, hogy csak tavaszig lesz nálam, erős leszek. Most is csak ideiglenes jelleggel, vagyis anyagilag nem engem terhel a dolog.
Ezt a kutyát novemberben adták le, Baba nem ismeri a menhelyről. Nem tudom, milyen helye volt régen, vagy mi volt az oka, hogy leadták és nem küzdöttek meg a korával, a képek alapján nem sovány, nem elhanyagolt, lehetnek családi okok is, nem csak szívtelenség. Majd kiderül a viselkedéséből, a félelmeiből, de szerencsére nem sokáig kellett a menhelyen élnie, jóformán csak a karantén meg az ivartalanítás ideje alatt volt ott.
Talán holnap már többet tudok mesélni nektek róla...
2017. december 06.
Ma hozott nekem a menhelyről a Zoli nevű Mikulás egy új kutyát...
Úgy fél 4 körül jöttek. Egy masszív, mondhatnám kissé elhízott (végre nem zörgő csontú) kutya, nagy maci feje van, ősz pofija, de igazi fiú, kemény izmokkal, nem egy elhanyagolt jószág. Nem is értem, mit keres a menhelyen. Az oltási könyvben 2010 május a születési dátum, tehát "csak" 7 éves múlt.
Az utcán végig jelölte a bokrokat, hogy minden szomszéd eb tudja meg, ő itt lakik. Bentre már nem is nagyon maradt jelölő anyag.
Baba persze lerohanta, csapkodott a farkával veszettül, azt se tudta, az ismerős Zolit üdvözölje aki hozta, vagy magát a kutyát. Szegény Branco végtelen türelemmel tűrte a rohamot, majd megismerkedett a kutyakerttel, tett is mindjárt egy kupacot a másik sarokba, nem ahova Baba jár. Úgy tűnik külön fiú és külön lány wc lesz, ami jó, mert legalább látom, ki mit intézett.
Branco ismerkedik a lakással
Fényképezni nem tudtam, mert azt figyeltem, nem lesz-e baj, de nem lett szerencsére. Bent a lakásban is csak a telefont kaptam fel, nem túl jók a képek, majd holnap, nyugodtabban, csinálok jobb képeket is.
Aztán végre a helyükre mentek, a szende kislány a függöny mögül les
Branco is nagyon hamar feltalálta magát, vagy csak nagyon fáradt és megviselt volt, hisz előző nap ivartalanították, de hamar elhevert, már az ágyat is kipróbálta.
Csakhogy Babának is az az ágy kellett, amit a fiúnak készítettem, így most mindketten abba ültek, a másik meg üres volt. Csak azt nem tudom, a szeretet vagy az irigység vitte Babát Branco mellé :-)
Végre mindenkit sikerült a saját ágyába terelnem.
Gondoltam, ha ilyen szépen elhelyezkedtek, Branco (én csak Bobónak fogom hívni, ki tudja ezt megjegyezni hogy Branco) már horkolt is, diszkréten, de hangosabban, mint Baba szokott. Elvégre ő a férfi a falkában. Szóval gondoltam, bejövök a szobába a géphez, letöltöm a képeket.
Mire felfigyeltem, mindketten az ajtó előtt a kis lábtörlőn szorongtak, odahagyva a kényelmes puha párnákat az ágyukban.
Persze azért voltak gondok is. Baba nagy izgalmában Branco érkezésekor a konyha közepére csurizott. Megszidtam, kizavartam, a vendég láthatta, itt nem pisilünk, ha jót akarunk magunknak.
Aztán a kaja, na ott kellett a fiam segítsége, megint csak Baba miatt, mert egyszerre akarta megenni a terasz két távoli pontjára rakott kajákat. Szegény fiú ma még nem evett, de tegnap se kapott kaját, az ivartalanítás, altatás miatt. Jó éhes volt, be is vágta az egész adagot, miután a fiam távol tudta tartani Babát.
Tele hassal aztán majdnem nekiláttak kergetőzni, de ezt most én állítottam le, majd holnap evés előtt játszunk, labdázunk egyet.
Branco az almát nem kérte, mintha nem is ismerné, csak szagolgatta és érdeklődve nézte, hogy Baba felfalja az ő részét is. Holnap reszelek a kajájába, szokja az ízét.
Meg kellene fürdetni, mert büdi, de a sebe miatt pár napig türelemmel kell viselni a szagot. Lemostam a lábát, holnap legalább áttörlöm, ma már nem akartam tovább zaklatni, nehéz napja - napjai voltak, hadd pihenjen. De miért félig a kövön??? amikor van rendes ágyuk is, mindkettőnek, de mindketten itt vannak a közelemben.
Egyébként vacsora után a fiamat követte mindenhova, lehet hogy férfi volt a gazdája?
Azért az éjszakát már mindenki a saját ágyában töltötte. Reméltem, hogy én is egyedül fogok aludni az ágyamban, senki nem bújik be mellém, Baba biztosan nem, de Brancoról még nem tudhatom...
Mindketten szépen elaludtak, és békésen, nyugodtan horkoltak, mintha otthon lennének...
