Igaz, hogy elég sokmindent megtanultunk már, de azért tavasszal beiratkoztunk egy kutyaiskolába. Két tantárgy még volt, amit csak ott lehetett megtanulni.
1. Hidegvérrel elviselni másik 20 kutya üvöltését és acsarkodását
2. Igazi pufajkás emberrel csibészelni.
A csibészeléshez némi előtanulmányt jelentett otthon a rongyhúzás, na de mégiscsak más egy igazi embert lerántani a földre, mint egy törülközőt. Élvezte is rendesen, minden alkalommal egy kitépett rongydarabbal tért vissza hozzám. Ilyen komolyan vette a feladatát.
Viszont annyira tetszett neki ez a játék, hogy be kellett venni az otthoni játékok közé is. Ő rendezte így a dolgokat. Egy alkalommal fogta és elkapta a csupasz karomat, morgott hozzá, vonaglott az egész teste, félelmetes volt, de én éreztem, hogy épp csak annyira fogja a karomat, hogy ki ne csússzon a szájából, óvatosan, nehogy felsértse a bőrömet. Nem volt más dolgom, mint lazára engedni a karomat, a többit ő rendezte hozzá. Olyan jó móka volt ez, hogy sokszor megtréfáltuk az ismerősöket is. Szörnyülködtek, sápítoztak, utána meg ledöbbentek, hogy mindössze nyálas a karom, (na azt azért rendesen kaptam kenőanyagnak), de vérző sérülés sose volt, legfeljebb a fogai nyoma volt bemélyedve a bőrömbe.
