Visszanézve a bejegyzéseket, be kell vallanom, mindig csak ígértem, de végül nem írtam Mayáról. Miért? Sajnos elég fájó emlék, nem szívesen elevenítem fel. Maya édes-bús tekintete, mégis büszke királynői tartása és végtelen ragaszkodása nagyon belopta magát a szívembe. Bárhogy szerettem volna több jó élményt adni neki, már nagyon idős korában került hozzám. Az úgy történt, hogy...
Nem sokkal azután, hogy Spagit örökbe fogadtam a Noétól, még két alkalommal voltam ideiglenes befogadó, vagyis ideiglenes gazdi addig, amíg véglegest nem találnak számára.
Egyik kutya Gyurma volt, a boxer fiúcska, 2008 októberben:
Miután Gyurma gazdira talált, a másik kis befogadott Bella leányzó volt, 2008 decemberben:
Ő is hamar gazdira talált, de 2009 januárban máris megkerestek a Noésok, van egy kutyus, akit szeretnének rám bízni, mert olyan helyre és gondos ápolásra szorul, amilyet nálam biztosan megkapna. Amikor elmondták a történetét, persze hogy nem tudtam nemet mondani.
2008 karácsony szenteste, egy veszekedés hevében (?) a gazdája felnyalábolta az ír szettert, nem egy kis darab éppen, és áthajította a korláton, le az emeletről. Az meg "pofátlanul" nem halt meg mindjárt, így a "gondos" gazdi kihúzta a testét a parkba egy bokor alá, hogy akkor legalább fagyjon meg. Vesztére állatbarátok meglátták és elvitték Mayát egy állatorvoshoz, sőt, feljelentést tettek a gazdi ellen. A vége az lett, hogy elkobozták a kutyát, aki kezelésre, felügyeletre szorult, így került hozzám.
A lábai ilyen vasakkal voltak rögzítve, a csípője minden lépésnél kattogott, pár hónap múlva meg is kellett műteni, mert lebénult egy becsípődéstől, ami szintén az esés következménye volt. Közben azért a búskomor kutyából egy vigyori kutya lett.
Nem csak Nyau cicával, de Spagival is nagyon jó barátnők voltak.
Aztán októberben egyszer csak nem tudott felállni, keservesen sírt. Rohantunk vele az orvoshoz, röntgen, becsípődés, meg kellene műteni, de egy ilyen öreg kutya már nem áll fel egy ilyen műtétből. Mégis volt a Noénál egy adományozó, aki vállalta a költségeket, ha én vállalom a gondozását. Hát persze hogy vállaltam.
Ez a kép a kórházban készült:
November elején, a műtét után hoztuk haza. Ez a kép már otthon készült, leborotvált kopasz háttal, hosszú varrat csíkkal. Kaptunk kölcsön egy olyan hámot, amivel mentőkutyákat engednek le, eleinte ezzel segítettem neki a felállásban.
Hiába takargattam a kis csupasz hátát, csak sikerült benáthásodnia. Úgy feküdt az infralámpa előtt, mintha egész életében ezt csinálta volna. Pedig ahogy mesélték, még egy párnája sem volt a régi gazdájánál, csak valami rongy volt ledobva neki.
Nagyon tiszta kis kutyus volt, soha semmit nem intézett a lakásban. A műtét után természetesen nem tudott felállni, ezért tettem alá felfekvés elleni matracot, gumilepedőt, cserélhető pelenkát, de ő inkább lekúszott az ágya mellé és a pvc borításon intézte a dolgát. Pár nap után láttam, hogy próbál felállni, akkor kezdtem segíteni neki a hámmal. Amint talpra állt, már igyekezett is az ajtó felé, nekem csak az egyensúlyát kellett támogatni, meg persze azért tartottam egy kicsit a súlyát is a hámmal. Attól kezdve már csak kint intézte a dolgát. A műtét után 3 héttel már teljesen önállón, segítség nélkül talpra tudott állni. Csodájára jártak az orvosok. Mindenki azt mondta, azért igyekezett ennyire, hogy még egy kis ideig élvezhesse azt a sok jót, amiben egész életében nem volt része, csak most.
2009 decemberben Mikulás-Maya
A hideg és a kopasz háta miatt ruhácskát kellett varrnom neki. Megtűrte, de nem igazán szerette, csak akkor adtam rá, ha nagyon hideg volt.
Részt vettünk a Noén az állatok karácsonya ünnepségen. Itt készült a kép a két celebről, Tóth Veráról és Mayáról. Ugyanis Maya akkorra már TV-sztár volt, többször is szerepelt a műsorokban, békésen tűrve maga körül mindenféle felhajtást. Ő volt az első, aki miatt letöltendő börtönt ítéltek, de sajnos korai volt az öröm. Másodfokon két évre felfüggesztették a letöltendőt, az indoklás pedig, hogy Magyarországon nem szokás állatkínzásért letöltendőt adni. Ezt már akkor sem értettem, fel is voltam háborodva, hogy Magyarországon jog és törvények vannak, avagy a szokásjog uralkodik. Merthogy a törvény megengedi a letöltendő börtön kiszabását. Amíg nem adnak komolyabb büntetést, addig nem is fog megszűnni az állatkínzás.
Maya szépen és gyorsan gyógyult. 2010 nyarán együtt a 3 lány:
Sajnos Maya TV szereplései újabban a gazdikeresésre irányultak. Erről szól a "Súgtam valamit Mayának" című bejegyzés. Mi volt az a hír, amit kaptam telefonon? Akadt valaki, aki támogatni fog minket, ha én fogadom örökbe Mayát. Ez a megoldás mindenkinek tökéletes volt, Mayának nem kell újra csalódnia, ki tudja hány hónapig él még, azalatt újabb családot megszokni. Az én lelkem is megnyugszik, mert 3 ilyen öregedő, beteges kutyust már nem mernék felvállalni anyagilag. Nem a velük járó munkától félek, csak attól, hogy nem tudom megadni nekik, amit kellene. A Noénak is jó, mert biztos helyen tudhatja a egyik kis mentettjét.
Decemberben az unokáim Mayát is feldíszítették, királynői fejtartással fogadta a fejdíszét:
Még együtt szilveszterezett a három kutya, természetesen bent a lakásban, mert ilyenkor kint túl nagy a hangzavar.
Aztán később meggondolta magát, nem közösködik ilyen jöttmentekkel:
A 2011-es év már csak rossz dolgokat hozott. Tavasszal Maya ment el, ősszel Alexa.
Csak arra figyeltem fel, hogy Maya kedvetlen, nem eszik, félre húzódik. Elvittem az orvoshoz, gondoltam tavaszi vitamin hiány. Kapott is szurikat, megnyugodva mentem haza, most már minden jó lesz. Nem lett. Rossz volt nézni, ahogy vonszolta magát, kedvetlenül, bármivel kínáltam, alig evett valamit, nem csoda ha legyengült. Újra orvos, szteroid, injekcióban, otthon tabletták, újra injekció, semmi eredmény. Illetve még rosszabb lett, már fel se kelt. 18 éves, ideje elgondolkoznom, meddig élet és mikortól kínzás ez már neki.
A két kis öreglány már csak fekve tudott enni is:
Még egy utolsó próbálkozás, hagyjam ott éjszakára, valami erős szteroidot adnak neki, megfigyelés alatt, ha reagál rá, akkor jó, ha nem...
Nos, nem reagált, meg se moccant, csak feküdt. Rá kellett bólintanom, ne kínozzuk tovább. Nagyon keserves volt, mert még elevenen élt bennem Brútusz elvesztése, Maya volt a második kutyám, akire ki kellett mondanom a végső szót. Már annyi ereje se volt, hogy a fejét tartsa, a lábai szétcsúsztak, a tekintete üveges...
Elbúcsúztam tőle, de vele is ott maradtam élete utolsó szívdobbanásáig.
Csak az az egy dolog vigasztalt, hogy talán sikerült egy kis boldogságot csempésznem élete utolsó éveibe.
