A régmúlt felidézése mellett háttérbe szorult a jelen, pedig manapság is rengeteg érdekes dolog történik mifelénk. Sokan elnézően fognak mosolyogni azon, amit leírok, vén hülye már azt se tudja, mit írkál össze, de lesznek akik hevesen bólogatnak majd, igen, velem is történt már ilyen. Arról fogok írni ugyanis, hogy szerintem a kutyáim egymás között, és időnként velem is, telepatikus úton társalognak.
Aki nem tudná, jelenleg három kutyával és egy cicával élek együtt, szóval rám aztán nem lehet mondani, hogy se kutyája, se macskája. Alexa kutyám májusban tölti be a 14-et, kaukázusi juhásznak mondták, amikor hozzám került öklömnyi korában. A boxerlány Spagi kora már nem ilyen egyértelmű, az oltási könyve szerint 2004-ben született, hónap nap persze nem volt beírva, hiszen még az év is kétséges. Tavaly áprilisban került hozzám a Noé Állatotthon Minimenhely boxer fajtamentő csoportjától, így mondjuk azt, hogy április 16-án tölti be az ötöt, bár a dokinénink szerint idősebb. A harmadik kutyám Maya ideiglenesen van nálam, már harmadik hónapja, szintén a Noésoktól, ő állítólag 15 éves. A cicám egy idős Spagival, pontosabban a becsült kora szerint február 2-án már be is töltötte az ötöt. Egyszóval valamennyien benne vannak már a korban, ki jobban, ki kevésbé. Olyan nekem való társaság ez, már nem az a viharos szeleburdi, hanem inkább megfontolt, komoly. Kivéve persze Spagit, hiszen egy boxer soha nem fog megkomolyodni, azt ne is várja az ember.
A mai írás témáját, ötletét a ma délután történtek adták. Kora hajnalban fejfájással ébredtem, ami csak nem akart elmúlni, így felkeltem, hátha a függőleges testhelyzet segít. Vásárlás, főzőcskézés, az egész napi teendők után délutánra elálmosodtam, hiányzott az a reggeli 1-2 óra, amivel korábban keltem. A nyugdíjas lét egyik előnye, ilyenkor le lehet feküdni egy kicsit aludni. Én is ezt tettem. Nem tudom mennyit és milyen mélyen aludtam, csak arra eszméltem, hogy nagy a járkálás a szobában, a sóhajtozás, cuppogás, szuszogás. Aztán egy idő után csend lett. Nagyon nagy csend, és ez furcsa volt. Csak nincs valami baj? Oldalra fordítottam a fejem és kilestem a szempilláim között, majd a látványtól egészen elkerekedett a szemem. Ott ült szorosan egymás mellett Spagi és Maya, mintha egy tornasorba lettek volna besorolva, és mindketten engem fixíroztak, mereven és állhatatosan.
- Szóval ti ébresztettetek fel? A nagy járkálás és sóhajtozás közepette megbeszéltétek, hogy ideje lenne anyunak felkelni, és velünk foglalkozni mostmár, hiszen idő van, ilyenkor szoktunk kimenni, meg lassan vacsora idő is van. - Ám ők nem a durva bökdösést választották, annál diszrétebbek, hanem leültek csendben és elkezdtek szuggerálni: ébredj, ébredj.
Ahogy elkezdtem lekászálódni az ágyról, Maya háromlábas forgással eltáncolt a fürdőszoba ajtóhoz, jelezve ezzel, hogy ő előbb inna egy kis vizet. Spagi a kijárat felé vette az irányt, de amikor látta, hogy előbb Mayát itatom, hozta a csirkéjét, hogy amíg Maya lefetyel, addig vele igazán játszhatnék egy kicsit. Amikor végre sikerült mindenkit az ajtóhoz terelni és csirkétleníteni, a verandán újabb akadály gördült elénk, szó szerint gördült, a kis duci Alexa képében, aki előbb mindenkit puszival üdvözölt, csak azután sikerült kijutni az udvarra.
Mint írtam, Maya harmadik hónapja van nálam. Ezalatt még egy vakkantást se hallottam tőle, mégis megértteti magát. Ha simogatásra vágyik, akkor odajön és bedugja a fejét a hónom alá, vagy lökdösi a kezemet a fejével. Ha fáj a lába, azt a kezembe teszi, de van, hogy a csípője fáj, akkor odatolja a kezem alá a fenekét. Ha viszont leül velem szembe, és csak néz, mereven, ez három dolgot jelenthet: éhes, szomjas, ki kell mennie. Hogy ezek közül melyik, azt nekem kell kitalálni. Ilyenkor csak nézzük egymást, és egyszercsak megjelenik a fejemben a fürdőszoba ajtó képe. Ha felállok, el is indul a fürdőszoba felé, és ilyenkor menthetetlenül az jut eszembe, hogy telepatikus úton ő közvetítette a fejembe azt a képet. (Most lehet kinevetni.)
Spagi a másik csendes, lakásban még nem ugatott, kint a kertben már igen. Idekerülése után sokáig azt hittem, nincs is hangja, mígnem egyszer nagy hősiesen elzavarta a kukáskocsit a vakkantásaival, majd boldogan odajött hozzám a dícséretért, ugye milyen ügyes voltam? Lakásban ő is a bűvölés módszerét választja, ül és néz. Te meg találd ki, hogy mit akar. Viszont érdekes módon mindig megjelenik a fejemben egy gondolat, egy kép, és ha követem a gondolatot, a képet, Spagi boldog ugrálással nyugtázza, hogy rájöttem, mit akar.
Reggelenként Spagié a terep. Nem tudom miért, de Maya nem jön be a hálószobába. Hallom, hogy kint járkál, kocog a lábán a vas a bútorokhoz, de be nem jön. Megjelenik viszont Spagi. Megáll az ágy mellett, sóhajtozik, fújtat nagyokat, topog egy darabig, majd jó hangosat koppanva ledobja magát az ágy mellett a földre. Én nem mozdulok, egy darabig ő sem. Maya tovább mocorog kint, gondolom mondja Spaginak, keltsd már fel, nekem nagyon ki kell mennem. Spagi ismét odajön az ágyhoz, sóhajtozik egy darabig és fújtat, majd óvatosan megbökdös. Amikor kiülök az ágy szélére, örömtáncot jár, aztán begyűjti a simogatást. Végre sikerül papucsot húznom és elindulok az ajtó felé, hogy kiengedjem őket, akkor Spagi legtöbbször visszafekszik az ágyába, mint aki azt mondja, nem miattam kellett felkelned, Maya ez a pisis.
Ugyanezt a "szólok helyetted" módszert alkalmazta régen Brútusz kutyám is. Éjszaka kellős közepén bekopogott az üvegajtón, és amikor kimentem, ő visszafeküdt a párnájára, mint aki jól végezte dolgát, hiszen Alexának kellett kimennie, nem neki.
Mióta Brútusz meghalt, Alexának magának kellett kitalálnia a jelzésmódot. Azt találta ki, hogy egészen rövideket vakkant. Kis szünet, újabb vakkantás. Ezzel csak az a baj, hogy néha hall valamit, vagy hallani vél, mert elég rosszul hall már a drágám, és akkor is vakkant, aztán visszafekszik és alszik tovább. Ezért az első vakkantásokra nem szoktam kiugrani az ágyból, főleg nem télen minuszokban. Ilyenkor Spagi szokott segíteni. Gondolom Alexától megkapja a jelzést, hogy ki kellene mennem, de anyu nem reagál, csinálj már valamit. Erre Spagi odajön hozzám és felébreszt: nem hallod, hogy Alexának ki kell mennie? Amikor felkelek, természetesen Spagi megint visszafekszik az ágyába, ő elvégezte a feladatát, azt már ne kívánjuk tőle, hogy ki is kíséri Alexát a hidegbe.
Nem akarom túl hosszúra nyújtani, talán ebből a néhány kiragadott példából is kitűnik, miért gondolom, hogy telepatikus úton beszélnek egymással és talán velem is, a kutyáim. Örülnék, ha megírnátok nekem, ha esetleg nektek is volt hasonló tapasztalatotok. Talán akkor nem érezném magam egészen hülyének...
