Ha nem tudnátok, nálunk van a ház körüli munkákban egy háztartási segéderő, aki nem tudja elviselni, hogy bármit is kidobjunk, elpazaroljunk, ami még használható. Felülbírálja valamennyi ilyen természetű döntésünket, átnézi a szemetest, a komposztot, ott terem, ha valami leesik a földre, nehogy kidobjuk.

Jól sejtitek, Spagiról van szó. Fő specialitása a mosogatás. Ezt olyan tökélyre fejlesztette, hogy az etetőtálakat például csak a rárakódott vastag nyálréteg miatt kell elmosni, kajamaradék soha nincs rászáradva.

Mindhárom kutyát külön helységben kell etetni, mert Spagi villámgyorsan befalja a saját részét, míg a két öreg komótosan elnyammog rajta. Villámhölgy ezek után odanyomul az egyik öreghölgy mellé és közli vele, hogy azt te már nem akarhatod megenni. Szegény kisöreg meg rábólint és félreáll, pedig még a vacsorája felét sem ette meg. Spagi befalja és máris rohan a másik öreg tányérjához, bár az utóbbi időben inkább gurult, mint rohant.

Kénytelen voltam fogyókúrára fogni Spagit, külön elzárva etetni és csak akkor összeengedni őket újra, amikor mindenki megette a kajáját. Maya az, aki csak többszöri nekirugaszkodásra eszik meg egy tál szárazat, a szünetekben jó magasra kell eldugni, mert Spagi akár az egész tál kaját is maradéknak nyilvánítja és eltakarítja. Szegény Nyaut is a mosógép tetején kell etetni, mert az ő kajája is állandó veszélyben van a földön. Bármilyen kicsi macska szárazkaja töredék potyog le a mosógép tetejéről, Spagi ott terem és feltakarítja. A konyhában a lehullott kenyérmorzsákat is felporszívózza.

Amikor vacsi után kinyílnak az ajtózárak, Spagi először Alexa üres fémtálját fényesíti ki. Ahogy itt elvégezte a dolgát, benéz Mayához a szobába. Addigra már biztonságba helyeztem Maya tálját, de hogy ne érje csalódás dolgos kis boxikámat, elejtek Maya mellett 1-2 szem szárazkaját, amire zsörtölődve azonnal rá is veti magát. Arra még nem sikerült rájönnöm, hogy a rendetlenség miatt zsörtölődik, vagy azért, hogy csak ennyi maradt. Utána még kirohan a konyhába, mert ott is van egy etetőtál, amiből reggelenként Maya konzervet eszik. Azt ugyan már reggel tisztába tette, de azért ellenőrzi, hátha egyszer mégis elfelejtette. Azután jön a fürdőszoba és ott a macskakaja ellenőrzés, de ha már itt van, az éjszakára készített vízmennyiséget is számba veszi. Ezután begyűjti tőlem a simogatást - amit gondolja hogy a jó munkáért kapott, azután befekszik az ágyába. Viszont akkorra már annyira belejött a nyalogatásba, hogy a műanyag fekhely belsejét is tisztára nyalja, bár ott semmiféle kajára nem számíthat. Ily módon szépen álomba nyalja magát.

A reggeli procedúra Alexával kezdődik. Vakkantgat a verandán, hogy ki kell mennie. Spagi olyankor még legszebb álmait élvezi és játssza a nagyothallót, csakhogy ne kelljen még felkelni. Ha sürgetni akarom, csak egy picit megrugdosom az etetőtálat, erre kiugrik az ágyából. A tál persze üres, neki már-még nem kell naponta kétszer ennie, mint a kölyöknek vagy az öreg kutyának.

- Rosszul hallottam volna?! Nem etetéshez hívtak? - berohan Alexa tálját is ellenőrízni, csak ezután megy ki elintézni a reggeli ügyeket. Amikor végre nyugi lesz, Maya is előjön, gyorsan elintézi kint a dolgát és jön vissza, merthát ő teljesen szobakutya, mit is csinálna kint az udvaron. Ha látja a kezemben a konzerves dobozt, akkor már üget is a konyhai táljához, ha viszont még nincs nálam a doboz, akkor lökdösi a kezemet, hogy miért üres még, ilyenkor reggelizni kell.

Fél doboz konzervnél nem is teszek ki többet Mayának, mert úgysem eszik egyszerre ennél többet. Egy kis kóstolót még ebből is hagy a tál alján, Spagi legnagyobb örömére. Ugyanis amikor Spagi végez az udvaron és beengedem, nyílegyenesen rohan a konyhába - mosogatni. Hát hiába, ilyen szorgalmas kis segítőm van nekem.

Persze nem csak ő maga takarít, engem is szigorú rendre szoktat. Amióta ő itt van, nincs ám olyan, hogy bekötöm a szemeteszsák száját, kiteszem az ajtó elé és majd ha megyek a kapuhoz, akkor kiviszem a kukába. Nem, azonnal ki kell vinni, különben Spagi átvizsgálja, nem akarok-e kidobni valami értékeset is. Egyszer lejárt szavatosságú élelmiszert készítettem össze egy szatyorba, amit a kuka tetejére szoktam tenni. Egy öreg guberáló bácsi szokta átrostálni a környék kukáit némi félig romlott kajáért, ezért inkább a tetejére teszem neki, amiből válogathat. Csakhogy most a verandán, a kisszekrény tetején hagytam a szatyrot, mindössze néhány órára. Ez a kép fogadott:

A konzervek szerencsére egyben maradtak, nade volt a csomagban több zacskó aszalt gyümölcs, ami eltűnt, előtte azonban jól beragacsozták velük a szőnyeget. A gyümölcstortalapnak is csak a kemény fóliája maradt meg a szekrény alatt. Épp a száraz sárgaborsó szemek elfogyasztásánál tartott a kis aranyom, amikor megzavartam. A kertben még napok múlva is sárgaborsóval voltak tele a kupacok, a verandán pedig egyenként szedegettem ki a szőnyeg aszaltgyümölcs foltjaiba ragadt szemeket, de még két hét múlva is került elő 1-1 szem sárgaborsó a sarkokból.

A másik ellenőrzésre méltó hely a komposzt. Van ott finom krumplihéj, saláta, paradicsom meg gyümölcsök, csupa kutyacsemege. Csak azt nem értem, a megpucolt, felszeletelt alma miért nem kell, ha kínálom, a komposztba kitett almahéj és csutka meg miért finomabb? Egy alkalommal egy fél görögdinnyehéjjal osont el Spagikám a komposzttól, de úgy sikerült megfognia, hogy a fejére volt borulva mint egy bukósisak. Hogy ilyenkor nincs kéznél a fényképezőgép. Csak egy másik dinnyés képet sikerült megörökítenem.

Arra is rá vagyok szoktatva, hogy mielőtt elmegyek otthonról, vizsla tekintettel minden ehetőt vagy ehetőnek vélt dolgot felfedezzek és eltegyek az elérhető magasságokból, különben így járok. Gondatlanul a számítógép alatti szemétkosárba a papírszemetek közé dobtam a mogyoró zacskóját...

Még így sem lehet elég szemfüles az ember, mert vajon mi számít ehetőnek egy kutya számára? Ki gondolná, hogy milyen óriási csáberővel bír egy celofánba csomagolt, szalaggal átkötött és karácsonyi ággal díszített szép piros - gyertya? Merthogy karácsony után egy ilyen, ajándékba kapott gyertyát fogyasztott el Spagikám, szerencsére csomagolóanyag és dekoráció nélkül.

Spagi eddigi legdurvább húzása akkor volt, amikor egy téli reggelen korán kellett indulnom itthonról. Elkészítettem két szendvicset sonkával sajttal, becsomagoltam folpackba, meg egy almát, az egészet egy nylonzacskóba tettem és úgy a táskámba, és az egészet a fotelban hagytam. Ez volt a napi kajám. Indulás előtt még söpörtem egy kis utat a hóban a kapuig, néhány perc volt az egész. Amikor visszajöttem, azt látom, hogy a táskám a földön, a tartalma kiborítva, a szendvicseknek csak a zacskója maradt meg, épp az almánál tartott Spagikám. Arany kis bogaram úgy döntött, hogy saját magát is feláldozva vigyáz a vonalaimra. Avagy: már a táskámban is rendet tart, semmi oda nem illőt nem tűr meg benne.

Talán sokszor rohanunk, türelmetlenek vagyunk vagy egyszerűen csak rendetlenek. Amikor a kutyánk, - általunk rosszaságnak nevezett ténykedéssel - felhívja a figyelmünket valamire, még mi vagyunk megsértődve. Pedig lehet, hogy nem ártana néha kutyafejjel gondolkodnunk.

Természetesen én is dühöngök ilyen "rosszaságok" láttán, aztán jobban belegondolok. Spagi talán egész eddigi életében azt ette, amit sikerült valamilyen úton megszereznie, lopva, guberálva, félrelökve a másikat. Erős ösztön az önfenntartás. Mélyen rögzült benne minden sikeres akciója emléke és talán évekbe fog telni, mire leszokik erről, mire az rögzül benne, hogy itt minden nap van vacsora. Ha ezt elérem majd, csak akkor mondhatom el, hogy sikerült feledtetnem vele az addigi nehéz életét. Én minden esetre próbálkozom.