Maya igazi nő. Mit nő, egy igazi hölgy.
Az állatorvos újabb Nizoralos fürdést írt elő, így délután felkészültem, hogy újra betuszkolom Mayát a zuhanyzóba. Nem volt rá szükség. Első intésemre, előttem lépett be. Már nem dőlt nekem, megállt a saját lábain és szinte forgott a meleg víz alatt. Feltartotta a pofiját, hogy folyjon rajta végig a víz, mint a sztároknak a zuhany alatt. Élvezte, ahogy vakargatom, dörzsölgetem a habbal a szőrét, eszébe se jutott, hogy meneküljön. Az öblítés láthatóan még jobban tetszett neki, majd türelmesen várt, hogy lecsurogjon róla a víz, miután elzártam a csapot.
Amikor kinyitottam a zuhany ajtaját, attól féltem, majd pánikszerűen kimenekül rajta. De nem, mint aki olvas a gondolataimban, lassú, óvatos mozdulatokkal lépett ki, nehogy elcsússzon. Ő nem is csúszott meg, csak én, amikor utána mentem. Csak egy dologban nem vette a gondolataimat, a csupasz kövön állt meg, nem az odakészített pokrócon. Talán nem akarta, hogy vizes legyen, pedig én pont azért tettem oda, hogy az is vegyen fel egy csomó vizet, ha leül rá.
Amikor végre sikerült a plédre állítanom, alapos dörzsölgetésbe kezdtem. Amit fel tudott venni egy nagy fürdőlepedő meg két kisebb törülköző, az nem volt elég, tehát elkezdtem hajszárítóval szárítani. Egy darabig még állt, de aztán nagyon elfáradt szegénykém, hát lefeküdt. Emelte a lábát, hogy a hasához is hozzáférjek, felemelte a fejét, hogy elöl a mellkasát is szárítani tudjam. Ha nem a földön fekszik, hanem magasabban, mondjuk egy asztalon, akkor azt is mondhatnám, olyan volt, mint egy hölgy a fodrász üzletben. Megjegyzem, a derekamnak is sokkal kényelmesebb lett volna, ha mindezt nem lehajolva, a földön kell végeznem, úgyhogy legközelebb valóban beviszek valamiféle asztalt a fürdőszobába.
Egyedül a füle környékét nem hagyta hajszárítóval szárítani, bármennyire próbáltam a kezemmel takarni a fül belső részét. Így a lelógó nagy leffencseket újabb törülközővel próbáltam szárazra törölni. Közben fésülgettem is, hogy szépen, ne kócosan rögzüljön a frizurája száradás közben. Lényegesen kevesebb szőr jött ki belőle most, mint az előző fürdetésnél.
Amikor kinyitottam a fürdőszoba ajtót, méltóságteljesen a helyére vonult és lefeküdt. Még betakargattam egy száraz pléddel és ennyi megpróbáltatás után szépen el is aludt.
Ébredéskor viszont ment egyenesen a cicatányérhoz. Érthető, a fürdéstől nagyon meg lehet éhezni. Ugye?
Két hete, az előző fürdésnél még be kellett emelnem a két első mancsát a zuhanyfülkébe, majd betolni hozzá a popsiját is. Egész idő alatt nekem dőlve reszketett akkor, most meg kimondottan élvezte a dolgot. Még megérem, hogy akkor is beszökik majd a zuhanyfülkébe, ha én egyedül szeretnék fürödni. :-)
